KÖTŐDÉS

A magzat már egészen kicsi korában egy külön szervet növeszt, hogy létrehozza az életben maradásához szükséges kapcsolatot. A köldökzsinór és a méhlepény születésünkkor feleslegessé válik, kötődésünk egyfajta lelki köldökzsinóron keresztül, az etetés és gondozás fizikai kontaktusát kiegészítve alakul ki. Ez a lelki köldökzsinór, mely édesanyánkhoz és családunkhoz fűz bennünket, fokozatosan alakul át egészséges kötődéssé, kapcsolódási készséggé. Felnőtt korunkra ez képezi alapját felelősségvállalásunknak, házastársi kapcsolatunknak és a világ iránti bizalmunknak. A csoporton végigkövetjük kötődéseinket, hogy a felesleges nehézségektől lassanként megtisztítsuk kapcsolatainkat, úgy tudjunk szeretni, hogy azt a másik ember is érezze.