ÉRINTÉS

Magzati korunkban folyamatos áramlásban élünk. Az édesanya teste és a magzatvíz állandóan körülveszi, gyengéden simogatja a magzatot. Megszületésünk után ennek folytonossága egyik pillanatról a másikra megszakad, és túlságosan kevés érintésben van részünk. Megtörténhet, hogy a születés után a kisbaba a hiánytól, a rossz érzéseitől fokozatos elszigetelődéssel szabadul meg. Nagyon sok felnőtt van, aki a természetes emberi közelséget, érintést nehezen tudja elfogadni, nem esik jól számára. Mások örömmel ölelik meg egymást, keresik a közelséget és az intimitást. Hangulatunktól, életkorunktól, tapasztalatainktól függően sokféleképpen reagálunk az érintésre. A csoporton az érintéssel kapcsolatos kérdéseink és szükségleteink kerülnek a fókuszba.