A stressz az élet sava-borsa – állítja Selye János, aki elsőként írta le a stresszreakció fiziológiai folyamatát. Mindez addig érvényes, amíg a stressz nem állandósul, hisz ilyen formában már rombolóan hat az életünkre. Folyamatos ingerültség és nyugtalanság, álmatlanság, feszültség a kapcsolatokban, kiemrültség – mind intő jelek, amelyek testi és lelki tartalékaink kimerülésére utalnak. Stressz nélküli élet nem létezik, ám ha túl sok van belőle, érdemes kezelni azt! Különösen a várandósság és a kisgyermekes lét során, amikor a szülők feszültségei meghatározó nyomokat hagyhatnak a gyerekek testi-lelki fejlődésében. Ezért (is) tekintjük rendkívül fontosnak a relaxáció és a hatékony stresszkezelési technikák tanítását.
