Örökölt minták, választott utak – Anyává válni a saját történetünk mentén

1988. július 12-én születtem Gyulán. Gyermekkorom meghatározó élménye volt szüleim válása,
Édesapám kiválása. Érzékenységemet sok tekintetben, ebben az időszakban „kaptam” az élettől.
Iskoláimat Gyulán jártam ki. Lázadó tinédzserként sokszor nagyon kívülállónak éreztem magam.
A zenében, pontosabban a kóruséneklésben találtam meg azt feloldódást, amely egy egész más
minőségben mutatta meg számomra azt, aki vagyok. A művészettel való kapcsolódás, a kóruséneklés
megmutatta, hogy képes vagyok elköteleződni, képes vagyok valahová örömmel, elfogadottan
tartozni. Itt megélhettem, hogy általam válik egésszé egy dallam, hogy én is kellek, hogy egy hang
egész legyen.
Éreztem, habár akkor még sokat a művészet terápiás hatásáról nem tudtam, hogy ez egy nagyon
fontos tapasztalás lesz az életemben.
A gimnázium utolsó évében már pontosan tudtam, hogy segítő szeretnék lenni. Ekkor találtam rá és
jelentkeztem az ELTE Társadalomtudományi Karára, ahol ezután szociális munkás szakon meg is
kezdtem a tanulmányaimat.
A szociális munkás képzés egy nagyon értékes szemléletet nyújtott számomra. Egy olyan kritikai
gondolkodást, amely megtanított arra, hogy keressem az okokat a társadalmi jelenségek mögött.
Ezek voltak azok az élmények, amelyek megmutatták számomra azt a szakemberi minőséget, amelyet
követni szeretnék.
A szemléletet már magaménak tudhattam, de a módszer, amelyben kibontakozhatok még nem volt
látható számomra. Ekkor kezdtem el érdeklődni a művészetterápia iránt és így kerültem a Magyar
Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület 3 éves képzésébe, ahol Nagy-György Attila
vezetésével váltam szocioterapeuta-művészetterapeuta csoportvezetővé.
Mindeközben feleség és Édesanya lettem… Hirtelen változás a szövegben, legalább annyira, mint
amennyire számomra is hirtelen változás volt az, amit anyává válásom számomra jelentett.
Első gyermekem világra érkezése és ennek meghatározó élménye teljesen felborította a
megszilárdulni látszó énképemet. Az Anyaság egy olyan lelki világba kalauzolt, ahol számtalan nehéz
érzés, szorongás, tabu és félelem vett körül, amelyekre nem volt válaszom. Legbelül egyedül
maradtam. Hosszú önismereti folyamat és még két gyermek érkezése mutatta meg számomra, hogy
az anyává válás milyen nehézséget jelenthet az Édesanyáknak és mily kevés mentális támogatást
kapnak ebben az új helyzetben.
Második gyermekem érkezését követően már tudatosan kezdtem el foglalkozni az anyává válás
kérdésével és ekkor már művészetterápiás csoportvezetőként indítottam Édesanyáknak szóló
önismereti csoportokat.
Anyaság, szülés, születés témában elmélyülve kerültem kapcsolatba Orosz Katalinnal, a Perinatus
Alapítvánnyal.
Ez a kapcsolat virágokat hoz bennem. Szereztem fontos szakmai tapasztalatokat, értékes, megtartó
kapcsolatokat, amelyekben már mentálhigiénés segítő szakemberként kiteljesedhetek.
Munkám fókuszában az anyává válás érzékeny, testi-lelki változásokkal teli időszaka áll.

A Perinatus Alapítvány szakemberként egyéni konzultációk keretében azokat a szülőket támogatom,
akiknek egyéni figyelemre van szükségük. Akik, életük ezen pontján, az Anyává, szülővé válás
folyamatában nehézségeket élnek meg, elakadtak, de szeretnének segítséget kérni, fontosak
önmaguk számára és tudják, hogy képesek a változásra, éppen csak egy segítő kéz kell, egy tükör, aki
mindezt megláttatja velük.
Művészetterapeutaként pedig Anyává válás fókuszú önismereti csoportok keretein belül
találkozhatnak velem az Édesanyák. Ezeken a baba-mama foglalkozásokon az Anyává válás történései
kerülnek középpontba, de minden esetben figyelmet kapnak az egyéni történetek is. Az alkotás
fókuszú feladatokkal azt a rengeteg rejtett értéket és erőt szeretném láttatni, amelyek egy
Édesanyában lakoznak. Abban segítem a csoportomba érkezőket, hogy figyelmüket az önmagukra
irányítsák, hogy megtalálják azokat az erőforrásokat, amelyek által békésen és kiegyensúlyozottan
élhetik meg a kisgyermekes időszakot.
Mesés hivatás ez…
Hiszek abban, hogy ezek a találkozások segítenek újra kapcsolódni egymáshoz, kapcsolódni
önmagunkhoz, újra megélni azt, hogy léteznek még biztonságos kapcsolatok.
Szeretettel várlak, ha neked most pont erre a biztonságra van szükséged!