Kisbabák világa

Búcsú az anyaméhtől

A születéssel egy időszak végérvényesen lezárul a baba életében és egy új korszak veszi kezdetét. Az anyai testben átélt testi-lelki egység véget ér. A születés maga igen intenzív és rendszerint hosszú folyamat, amely segít megélni az átmenetet és ennek révén felkészít a nagy váltásra. A megélt átmenet hatalmas élményét követi az anyával és apával való újra egymásra találás öröme, a megszületés feszültsége után a kisbaba meg tud nyugodni.

Sírás és megnyugtatás

A kisbabák kezdetben sírással fejezik ki nehézségeiket. A szülőkre hárul a feladat, hogy kitalálják és megszűntessék a sírás okát. A baba fejlődésével párhuzamosan a szülők is kezdik jobban megismerni és „érteni” a sírások közötti különbséget. Így alakul ki köztük az összehangolódás, összekapcsolódás. A sírások között van egy, un. „nem specifikus sírás”, ami rendszerint az első három hónap során, jellemzően délután és este jelentkezik, minden közvetlen ok nélkül, órákon keresztül tart. Ebben az esetben valószínűleg érzelmi sírásról van szó, amikor a kisbabák ily módon panaszolják el az anyaméh elvesztésének fájdalmát és szomorúságát. Ilyenkor fontos, hogy megadjuk neki azt, amire nekünk is szükségünk van: ölelést, meghallgatást, biztonságot.

Megnyugtatás

A babák megnyugtatásának széles skáláját ismerjük, ilyenek a ringatás, simogatás, érintés, dúdolás, hordozás, pólyába bugyolálás, szoptatás. Kevesebben ismerik azt a tényt, hogy a kisbabák már újszülött korban is képesek önmagukat nyugtatni. Megfigyelhetjük, hogy az ujjszopás vagy ökölrágcsálás, az arc és test érintése, az összegömbölyödés, egy vékony tárgy vagy a felnőtt ujjának markolása mind csillapító, nyugtató hatású. Önnyugtatási készségeik ellenére a kisbabáknak szükségük van egy felnőttre, hogy segítse őket a megnyugvásban és az elalvásban. Azt is tanulgatják közben, hogy nem minden igényük elégülhet ki azonnal, időnként kicsit várni kell. A szülők által nyújtott kezdeti külső segítség lassan beépülve belső támasszá válik folyamataik szabályozásában. Azzal pedig, hogy a szülők reagálnak, válaszolnak a jelzéseire, a legfontosabb dolgot sajátítja el a kisbaba, azt, hogy a szüleire számíthat, bízhat, tehát a világ egy bizalommal teli hely.

Hogyan segít a napi ritmus?

A magzatot az anyaméhben különféle ritmusok – anyai szívdobogás, légzés, járás – veszik körül. Egy hang vagy esemény ritmikus ismétlődése a rend és a kiszámíthatóság érzetét kelti, ezért a biztonságélmény kialakításában kulcsfontosságú. Így a családi életben fontos kérdés a napi ritmus megléte vagy hiánya. Biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt a szülőknek és a kisbabának is, ezért jelentősen hozzájárul a hangulati állapot rendeződéséhez. Rendszerint a baba hathetes és három hónapos kora között kezd kialakulni a napi tevékenységeknek egy viszonylagos rendje. A napirend nem szigorúan vett időhöz kötött merevséget jelent, hanem azt, hogy bizonyos cselekvéssorok egymás utáni sorrendje állandó. Ilyenek lehetnek a reggeli ébredés utáni első etetés, a séta és vásárlás időszaka és az esti elalvást megelőző időszak. 

Kihez fordulhatunk, ha fenti javaslatok alkalmazása sem nyugtatja meg a babát?

Vannak babák, akik nappal keveset vagy alig alszanak, nyugtalanok, nyűgösek, nehezen megnyugtathatóak. A szülőket alaposan elfárasztja a baba nyűgösködése, sírása, felébreszti bennük azt az érzést, hogy nem jól csinálják a dolgokat, nem elég jó szülők. Gyakran fizikailag és lelkileg is kimerülnek.

A következő esetekben érdemes segítséget kérni:

• a baba a harmadik hónap után is többet sír napi 3 óránál
• rendszeresen ingerlékeny, sokat nyűgösködik,
• a szülők bizonytalanok, kimerültek, tehetetlennek érzik magukat

Ilyen esetekben szülő-csecsemő konzulenshez vagy babákkal is foglalkozó pszichológushoz ajánlatos fordulni.

Altatás

Az újszülöttek átlagos alvásigénye éjszaka 14-16 óra, nappal 4-5 alkalommal 1-3 óra. Ez az időtartam a fejlődés során csökken. Minden újszülött és kisgyermek többször felébred éjszaka, egy gyermek sem alussza át az éjszakát ébredés nélkül.  Már méhen belül, még magzati korban kialakul az alvás és ébrenlét váltakozása, de kevéssé illeszkedik az éjszaka és a nappal váltakozásához. Ahogy fejlődik a csecsemő, az idő előrehaladtával hosszabbodnak az éjszakai alvással töltött ciklusok, és az első hónapokban megtörténik az alvási és ébrenléti állapotok illetve az éjszaka és nappal váltakozásának összehangolása.

Az elalvás és az átalvás képessége tanulási folyamat eredménye

A kisbabák felébrednek egy-egy alvásciklus után, míg elég éretté nem válnak arra, hogy elsajátítsák az átalvás képességét. Éjszakai átalvás alatt azt értjük, hogy egy csecsemő vagy kisgyerek képes egyhuzamban 6-8 órát aludni, és az alvási ciklusok utáni ébredésekkor külső segítség nélkül képes újra elaludni. Ezt a képességet a szülők segítségével és támogatásával sajátítják el. Az újszülöttek rövid alvásciklusai miatt érdemes az álmosság jeleire figyelni, ilyenek a szemek dörzsölése, sírás, lassú mozgás és persze az ásítás. Érdemes ilyenkor altatni, mert ha nagyon fáradttá válik és sírni kezd, sokkal nehezebb már megnyugtatni.

Néhány szó az alvástréningekről

Az újszülött még képtelen önmaga elaludni, segítségre van szüksége a megnyugváshoz, az elcsendesedéshez, ami az elalvás feltétele. A „hagyd sírni” alapú alvástréningek ezért igen kártékonyak a babára nézve. A magára hagyottság, egyedüllét félelemmel tölri el a babát, ez aktiválja a stressz rendszerét, a baba sír, jelez, figyelmet és törődést kér a szüleitől. Ha ezt nem kapja meg és néhány nap után abbamarad a sírása, a baba azt tanulta meg, hogy hiába kér segítséget, nem figyelnek rá, nem törődnek vele. A szülőknek (is) természetes igénye a nyugodt alvás, ezért érthető, ha szeretnék a babát megtanítani jól aludni. Ehhez a tanulási folyamathoz 6-8 hónapos kortól a szelíd alvástréningek javasolhatóak.  

Ennek során a baba megnyugtatása történhet simogatással, énekléssel, engedhetik, sőt bátoríthatják a szülők a baba önmegnyugtató eszközeinek használatát is (ujjszopás, hangadás, ritmikus mozgás). Lefektetés után elhagyhatják a szobát, de hagyják beszűrődni a beszélgetés és a kinti tevés-vevés zajait, jelezve ezzel a baba felé, hogy jelen vannak, nem hagyták magára. Ha a csecsemő hívja a szülőt, érdemes visszamenni, újból segíteni az elcsendesedését. Az alvóállat, valamint egy anyára emlékeztető tárgy (pl. az illatával átitatott póló) nagyban hozzájárulhat a nyugalmi állapot kialakulásához.

Együttalvás vagy külön alvás?

Az újszülött nem képes végigaludni az éjszakát. Éjszaka többször is szüksége van rá, hogy érezze megnyugtató közelségünket. A sötétségtől és az egyedülléttől való félelem evolúciós örökségünk. Ez a mélyen belénk ivódott ősi félelmi rendszer mozdul be a csecsemőnél is, amikor egyedül hagyjuk vagy sötétben marad. Ugyanakkor a szülői igényeket is figyelembe kell vennünk (pl. pihenési igény, kettes intimitásra való igény, baba épségének féltése). Egyre több gyermekorvosi ajánlás az egy térben, de külön ágyban, esetleg babaöbölben (szülői ágyhoz illesztett kiságy) való alvást javasolja. Így megteremthető a baba fizikai biztonsága, ugyanakkor kellő közelségben van éjszakai szoptatás, visszaaltatás szükségessége esetén.

Lépések az önálló alvás felé

Ha az átszoktatás apró lépésekben, fokozatosan történik, és a kisgyereket is felkészítik rá, rendszerint néhány hét alatt lezajlik. Például először kiságyba kerüljön, de még a hálószobában maradjon. Ismerje meg, szeresse meg a kiságyat, játszadozzon benne. Amennyiben a cél a másik szobába költözés, eleinte csak a nappali alvások történjenek ott, majd a hely elfogadását követően az éjszakaira is sor kerülhet. Ha a szülők minden eszközt kipróbálnak, mégsem hoz eredményt, rendszerint a családi dinamikában gyökerező problémát találunk.

A már átszokott kisgyermek időnként visszatér a szülői ágyba, rendszerint olyankor, amikor a szülők által nyújtott biztonságérzetre szüksége van. Ez nyugodtan megengedhető, hiszen ilyenkor a gyermek feltöltődik biztonságból és szeretetből, megnyugszik, majd egy idő után visszatér a saját ágyába.

Milyen helyzetben érdemes szakember segítségét kérni?

• a hat hónapnál idősebb gyermek a hét túlnyomó részében alig vagy nagyon nehezen elaltatható
• éjszaka gyakran felébred, akár óránként
• éjszaka sokat sír és nehezen megnyugtatható
• a szülő számára gondot jelentenek a gyermek alvási szokásai
• nappali alvások túl rövidek

Alvási problémák esetén a gyermekorvost érdemes először felkeresni, hogy kiderüljön, van-e valamilyen organikus oka az alvási problémának. Amennyiben ez kizárható, szülő-csecsemő konzulens vagy csecsemőkkel is foglalkozó pszichológus tud segíteni.

Táplálás

A táplálás az anya és a baba lélektani terében zajlik, ez kettőjük közös története, biztonság, elfogadás, befogadás, elengedettség, egymásra találás jellemzik.

Táplálás a korai gyermekágy idején

A kisbabáknak az anyatejes táplálás a legmegfelelőbb táplálási mód. A gyermek fejlődését nagyban segíti, ha legalább kétéves koráig kap anyatejet. A megfelelő szoptatás/táplálás egy tanulási folyamat eredménye, nem ösztönös tudás, ezért teljesen természetes a kezdeti bizonytalanság. A korai gyermekágyas időszakban tanácsos az édesanyának minél több időt újszülöttje közelében töltenie, hogy egymásra hangolódhassanak. Ebben sokat segít a bőr-bőr kontaktus, a gyakori ölelgetés és a ringatás. Nagy segítséget jelent a baba korai éhségjeleinek ismerete, nem szükséges megvárni, amíg sírásával jelez. Újszülött korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, a nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. A harmadik hónap körül a csecsemő a kezét már nem feltétlenül az éhség miatt viszi a szájához, egyre inkább saját testének megtapasztalása vezérli.

Táplálás a harmadik hónaptól

A harmadik hónapra általában sikerül összehangolódni a babával. Kialakul a közös ritmus, a baba jelzései egyértelműbbek. Néha azonban fellépnek nehézségek a későbbiek során is. Szopási sztrájknak nevezzük, amikor a baba hirtelen elutasítja az anyamellet. Gyakran fogzás, oltás, száj környéki fájdalmas beavatkozások okozzák, de megnyilvánulhat ebben az anya és csecsemője közti kapcsolat nehezítettsége is. Fontos, hogy türelemmel legyen az édesanya magával és a babával szemben is. Ilyenkor érdemes alkalmazni a bőr-bőrkontaktust, esetleg alternatív etetési módokkal próbálkozni.

Hozzátáplálás: ismerkedés a világgal

A táplálkozáshoz kapcsolódó funkciók a fejlődéssel egyre bővülnek: a nyelés mellett 4-6 hónapos kortól megjelenik a sűrűbb anyagokkal való találkozás, majd a csócsálás, rágcsálás fogak nélkül, amit a metszőfogakkal aprítás, végül a rágófogakkal való harapás, rágás követ. Míg a nyelés automatikus, a rágást tanulnia kell a babának. A hozzátáplálásnál fontos a fokozatosság és türelem. A második félévben nő a baba késztetése, hogy a világot felfedezze, ismerkedjen a kanállal, az étel anyagaival tapintás, szaglás, ízlelés segítségével. Érdemes bizonyos mértékig utat engedni a baba önállósági törekvéseinek, hiszen gyakran éppen a nehezebben evő gyerekek igénylik a nagyobb teret a kísérletező kedvüknek. Akárhogy is viszonyulunk a hozzátáplálás új időszakához, a legfontosabb, hogy legyünk türelmesek a babával és magunkkal szemben is.

Milyen helyzetekben érdemes segítséget kérni?

• a várandósság, a szülés élményei, vagy egyéb nehéz emlékek, gondolatok útjában állnak annak, hogy felszabadultan tudjon az anya részt venni az etetési helyzetben, nem érti a baba jelzéseit etetés közben
• a baba elutasítja az anyamellet
• sokat bukik vagy hány
• elutasítja az ételt

Ilyen esetekben elsősorban gyermekorvos és laktációs szaktanácsadó segíthet. Amennyiben a nehézségek még így sem rendeződnek, ajánlott csecsemőkkel is foglalkozó pszichológus vagy szülő-csecsemő segítségét kérni.