Csecsemőkori nehézségek

A csecsemő és kisgyermekkor az emberi fejlődés kitüntetett szakasza, hiszen egész életünket figyelembe véve ezen időszakban folyik a legintenzívebb tanulás. A kisbaba élete első hónapjaiban elkezdni megtanulni a testi és a lelki folyamatai szabályozását (ezt szaknyelven regulációnak hívják). Ide tartozik a táplálás-emésztés, az alvás-ébrenlét ciklus, a sírás és megnyugvás, a légzés szabályozása. A regulációért felelős központok velünk születnek, ám ahhoz, hogy a folyamat önszabályozóvá váljon, a szülők segítségére, sok-sok gyakorlásra, tanulásra van szükség.  Időnként a szabályozásban zavarok mutatkoznak, a csecsemő nehezen megnyugtatható, sokat sír, táplálási, gyarapodási nehézségek, esetleg alvászavarok merülnek fel nála. A viselkedésszabályozás problémájának ezt a körét nevezzük regulációs zavaroknak.

A megnyugtathatóság és a sírás zavarai

A normáltól eltérő sírások közül az excesszív és perzisztáló sírás emelhető ki.

Excesszív sírásnak nevezik azt, amikor a baba legalább három héten keresztül, hetente legalább három nap, legalább három órát sír vagy nyűgösködik. A harmadik hónapon túl is folytatódó, főként éjszaka jelentkező hosszadalmas sírást nevezzük perzisztáló sírásnak.

A nyugtalan, sokat síró csecsemők gyakran megkapják a „hasfájós” címkét, holott a kólika csupán egyik lehetséges oka a sírásnak. Számon tartjuk mellette az organikus (testi) megbetegedéseket, az éretlen alvás-ébrenlét ritmust, illetve az olyan családi problémákat, mint a gyakori párkapcsolati konfliktus vagy a szülők életét megnehezítő pszichés megbetegedés. Sírási problémák okai között gyakran szerepel az, ha a gyermeket nem tervezték és a későbbiek során sem jutottak el az elfogadásig, ha az anya túl sokat szorong a várandósság során, ha a szülés-születés nehezített, vagy a várandósság időszakában veszteség érte az anyát.

A lehetséges testi megbetegedések orvosi vizsgálattal való feltárása, illetve kizárása az első lépés. Amennyiben a csecsemő testileg egészséges, szülő-csecsemő konzulens vagy csecsemőkkel is foglalkozó pszichológus segíthet a családnak megtalálni a megfelelő megnyugtatási és önmegnyugtatási módokat, és támogathatja a család lelki stabilitásának visszarendeződését.

Alvászavarok

Alvászavarról a csecsemő 6 hónapos korától beszélhetünk, amennyiben hetente legalább ötször komoly problémák adódnak az elalvásnál vagy az átalvásnál. Ezek lehetnek átmenetiek és tartósak.

Átmeneti alvászavarokat okozhatnak az életkörülményekben bekövetkező változások, mint például költözés, válás, betegség, kistestvér érkezése. Ilyen esetekben a változás lezajlásával rendszerint az alvási problémák is rendeződnek.

Tartós alvásproblémáról akkor beszélünk, ha az elalvás nehezített, ha igen alacsony az alvásigény, ha gyakori az éjszakai ébrenlét, felriadás, vagy a gyermek nyugtalanul alszik. 

Az alvászavarok lehetséges kiváltó okai között lehetnek organikus (testi) okok (pl. anyagcsere-, hormonális- és neurológiai zavarok, éretlen alvás-ébrenlét ciklus), illetve környezeti tényezők (a család tartós nehézségei, gyász a családban, szülők közötti párkapcsolati nehézségek).

A gyermek alvászavara megterheli az egész családot, fizikailag és lelkileg is kimerülnek, a kialvatlanság pedig újabb és újabb problémák forrásává válhat. Szülő-csecsemő konzulens vagy csecsemőkkel is foglalkozó pszichológus segíthet ilyen esetekben.

A táplálás zavarai

Szülőként az egyik leggyötrelmesebb tapasztalat, ha a kisbabánk nem gyarapszik kellőképpen, elutasítja az anyamellet vagy visszautasítja az ételt. Ha a zavarok hosszabb időn át fennállnak, megingatják a szülők kompetenciaérzését, önbizalmát, megnehezítik az anya-gyermek kapcsolat egészséges fejlődését.

Átmeneti nehézségek

Kisebb zökkenők szinte minden gyermek életében bekövetkeznek, az átmeneti nehézségek főleg a fejlődési ugrásoknál lépnek fel, a folyékony táplálékról pépes, pépesről a félszilárd, félszilárdról a szilárd ételek bevezetésekor. Jellemző, hogy betegségek alatt és után is kialakulhatnak evési nehézségek, egy fertőzés vagy fájó torok néhány napra bárkinél okozhatja az étel elutasítását. Ezek az egyensúlyi állapot visszaállását követően szinte maguktól rendeződnek.

Táplálási zavar

Táplálási zavarról akkor beszélünk, ha a szülők vagy a szakemberek a gyermek etetés vagy étkezés közbeni viselkedését több mint négy hétig problémásnak látják.

Komolyabb problémákról az első hónapokban a következő esetekben beszélhetünk:

• napi gyakoriságú hányás
• étel visszautasítása, állandó étvágytalanság
• szopási-nyelési nehézségek lépnek fel

Féléves kor után ehhez társulhat

• a szilárd étel és a kanál elutasítása 
• bizarr étkezési szokások

Az evészavarok kialakulásának lehetnek organikus (testi) okai (pl. neurológiai probléma vagy a csecsemő fejlődési elmaradása) és okozhatják környezeti tényezők (pl. anyai depresszió, bántalmazás, szülői evészavar). Komolyabb regulációs problémáknál az első lépés mindig a lehetséges organikus okok feltárása orvosi vizsgálat segítségével. Ezzel párhuzamosan érdemes szülő-csecsemő konzulenshez vagy csecsemőkkel is foglalkozó pszichológushoz fordulni.

Ürítési problémák

Az ürítés akaratlagos szabályozásához megfelelő idegrendszeri érettség, valamint egy erre irányuló tanulási folyamat szükséges. Az idegrendszernek ez az érettsége 2-3 évesen alakul ki. Ekkor már könnyen elsajátítható a szobatisztaság, nem igényel hónapokon át elhúzódó, a szülőt és a gyermeket egyaránt igénybe vevő, hosszas tréningezést. Az éjszakai szobatisztaság kialakulása elhúzódhat akár 5-6 éves korig.

Ha a gyermek betöltötte az ötödik életévét és akaratlanul, vagy néha szándékosan nem a megfelelő helyre üríti a vizeletét, és ez a tünet legalább három egymást követő hónapon át, heti kétszeri gyakorisággal előfordul, akkor bepisilésről beszélünk. Az éjszakai bepisilés lehet szoktatási probléma kihatása (a túl késői szoktatás, a szülők túl intenzív beavatkozása a folyamatba), lehet öröklött hajlam következménye és lehet átmeneti vagy tartós lelki probléma folyománya is. Vannak gyermekek, akik minden szoktatási erőfeszítés dacára egészen a prepubertásig bepisilnek éjszaka.

A bekakilás a bepisilésnél jóval ritkábban fordul elő. Ebben az esetben is lehetnek ártatlanabb, epizodikus helyzetek: gyomorpanaszok, vagy a gyermek tartózkodása a vécé használatától ismeretlen helyen. De ha egy masszívan szobatiszta gyermek ismételten bekakil, az igen komoly tünet, súlyos lelki konfliktusra kell gondolnunk, amely feltétlenül szakember beavatkozását igényli. A székletvisszatartás is problémát jelez.

Ürítési problémák esetén célszerű elsőként orvosi vizsgálatokkal kiszűrni a lehetséges organikus okokat. Amennyiben szervi ok vagy megbetegedés nem áll fenn, érdemes szülő-csecsemő konzulens vagy gyermekpszichológus segítségét kérni a probléma mielőbbi rendeződése érdekében.