SZAKEMBEREKNEK

Sajátélményű modulok_Matthew Appleton

Sajátélményű modulok: Születés utazás I-IV.

A sajátélmény alapú gyakorlati modulok során “embodied”, a testet bevonó folyamatokkal dolgozunk. Ezek a folyamatok a pre- és perinatális pszichológia területén végzett több évtizedes kutatások, és a gyakorlatban végzett klinikai, terápiás munka során öltöttek formát. Segítenek tudatosabbá válnunk abban, hogy a a születésünk hogyan alakított minket, főleg azáltal, hogy segít az átélt belső élmény, és a kognitív megértés integrálásában. Ahhoz, hogy a terápiás munkánk során megfelelő “embodied” rezonanciát fejlesszünk ki a babákkal, és hogy elkerüljük a saját feldolgozatlan tapasztalataink rájuk vetítését, elengedhetetlen, hogy lássuk, hogyan alakított minket a saját születésünk, és hogy a még fel nem oldott születési traumáinkkal dolgozzunk.

A sajátélményű modulok a megszületés folyamatának – a baba szempontjából megélt – négy különböző szakasza köré szerveződnek. Ez a négy szakasz mind különböző stresszel és kihívással jár, melyek körül jól megragadható – az egész életünket befolyásoló – témák, viszonyulások kristályosodnak ki. A négy sajátélményű modul sorra veszi a születés e négy fázisát, és lehetővé teszi, hogy meglássuk, hogy a mi egyszeri, különleges születésélményünk hogyan alakított minket. Mind a négy modul során a születés élményét meghívó regressziós technikákat alkalmazunk, melyeket minden alkalommal az integrációt és az erőforrások, új lehetőségek kiépítését segítő gyakorlatok követnek.

Ahhoz, hogy megteremtsük azt az erős biztonságérzetet és megtartottságot, melyben lehetséges lesz ezeknek a korai, sebezhető állapotoknak a megismerése, rögtön az első sajátélmény modul bizonyos alapszabályok (pl. titoktartás) lefektetésével, és közös elfogadásával kezdődik. A modulok során végig nagy figyelem kerül az empatikus, tiszteletteljes tér megteremtésére és megtartására.

Első modul: Első fázis – bemeneti dinamika

Ennek a fázisnak a témái a születés kezdete köré rendeződnek, a baba szempontjából. Amíg a méhszáj ki nem nyílik, nem lehet elindulni. Ahogy egyre jobban belemegyünk a születés első fázisába, a méhösszehúzódások miatt a méhfal által kifejtett egyre nagyobb nyomással találkozunk. Ahogy nyílik a méhszáj és a baba elkezd a medencében mélyebbre ereszkedni, a baba koponyáján erőteljes nyomot hagynak az anyai medencecsontok. A test erre mind emlékszik. A résztvevők segítséget kapnak ahhoz, hogy megtalálják, milyen testhelyzetben voltak akkor, amikor ezekkel az erőkkel a születésük kezdetekor találkoztak, és hogy mindez bennük milyen lenyomatot hagyott, milyen hatással volt ez rájuk.
A születés mind a négy fázisa sajátos mintázat lenyomatát hagyja bennünk, melyek testi, lelki és spirituális következményekkel járnak, egész életünk során. Az első fázissal kapcsolatos témák között vannak pl. a következők:

– hogyan birkózunk meg a nyomással és a stresszel az életünkben
– hogyan kezdünk bele új dolgokba, és hogyan viszonyulunk az új tapasztalatokhoz
– mennyire állunk készen arra, hogy előre haladjunk az életünkben
– önbecsülésünk – vagy annak hiánya: “bizonyára rossz vagyok, ha ezt érdemlem”
– milyen ütemben, milyen időzítéssel haladunk a dolgainkkal, és az életünkben
– ha nyomás, nehézség hatására azt érezzük, hogy “nincs kiút”

Második fázis: Medence középi dinamikák

Az ember születése egyedülálló az emlősök között abból a szempontból, hogy egyedül az embergyereknek kell a születése közben elfordítania a fejét. Ez a rotáció a medence középben történik, és gyakran nagy stresszel jár. Bár gyakran ez a legrövidebb fázisa a születésnek, mégis messzemenő következményekkel jár. Az anyák ebben a fázisban sokszor nagyobb mértékű fájdalmat tapasztalnak, így gyakran különböző fájdalomcsillapítókat vagy epidurális érzéstelenítést kapnak. Ezek a beavatkozások elárasztják a baba tudatát és fiziológiai működését, és megzavarják az anyával való kapcsolódás érzését. A második fázis témái között találjuk pl.:
– hogyan hozunk döntéseket (“merre menjek?”)
– képességünk, elhatározásunk az elköteleződésre
– mennyire bízunk az intuíciónkban, mennyire érezzük, hogy az életünknek célja van
– mennyire jól tájékozódunk a világban
– hogyan kezeljük a kapcsolatokban a stresszt
– hogyan birkózunk meg a fizikai és érzelmi fájdalommal – érzéketlenné válunk vagy eláraszt minket a szorongás?

Harmadik fázis: Medence kimeneti dinamikák

A születés első fázisában a baba feje transzverz, oldalsó pozícióban van a medence bemenethez képest. Miután a medence középen elfordul, a harmadik fázisban már anterior-posterior, elülső-hátsó helyzetben van a medence kimenetéhez képest. Ez az új pozíció új kihívásokkal és intenzív fizikai nyomással jár. Ez az utolsó olyan születési fázis, amikor még a baba teljes teste az anya testén belül van. Eddigre a baba gyakran már nagyon kimerült. Az oxigénellátás a köldökzsinór összepréselődése miatt akadozhat. Ahogy a baba egyre közelebb kerül a külvilághoz, az onnan érkező benyomások felerősödhetnek. Korábbi tapasztalataink pl. arról, hogy hogyan fogadtak minket a méhben (pl. hogyan érezték magukat a szüleink a várandósság felfedezésekor) befolyásolhatják azzal kapcsolatos érzéseinket, hogy vajon hogyan fogadnak majd minket, amikor a méhből előbukkanunk. A harmadik fázissal kapcsolatos témák:
– hogyan fejezzük be a dolgokat
– mennyire vagyunk képesek kitartani nyomás alatt – figyelmen kívül hagyjuk a kimerültségünket vagy összeesünk?
– mit várunk, hogyan fogadnak bennünket társas szituációkban
– hogyan mutatjuk be magunkat másoknak
– a jövőtől való félelem

Negyedik fázis: Megérkezés

Ez a fázis akkor kezdődik, mikor a baba feje és teste megszületik, és addig tart, amíg a család (kórházi szülés esetén) haza nem tér a kórházból. Ez a fázis nagyon hosszú lehet azoknak a babáknak az esetében, akiket koraszülött intenzív osztályon ápoltak. Otthonszülésnél akkor ér véget ez a fázis, mikor már minden szüléskísérő szakember elhagyta a család otthonát. Az első benyomásainkat arról, hogy milyen a világ, és hogyan fogad minket, akkor kapjuk, mikor előbukkanunk a méhből. Folyékony, 37 fokos környezetünk 18-20 fokos levegős környezetre változik. A sötétségből a gyakran túl erős fényű világosságba, a megszűrt hangok világából a szülőszoba zajába érkezünk. Most először az anya és a baba elválasztódnak egymástól. Ezzel egyidőben gyakran invazív tapasztalatokat élünk át, miközben megtisztítanak, lemérnek, és durván fognak bennünket, mintha nem is emberi lények, hanem tárgyak lennénk. A köldökzsinórt általában túl hamar, még azelőtt elvágják, hogy abbahagyta volna a lüktetést, amitől az anyától való elválás még sokkolóbb lesz. Az, ahogyan ilyenkor fogadnak bennünket egészen mélyen alakítja bennünk annak a világnak a képét, amibe megérkeztünk. A negyedik fázis főbb témái:
– az elárasztástól, inváziótól való félelem
– szeparációs szorongás
– mennyire bízunk az intimitásban
– önmagunk értékének érzése – elég jó vagyok?
– attól való félelem, hogy látnak, meglátnak minket
– azt érezzük-e, hogy szívesen fogadnak mások, vagy épp ellenkezőleg

Jelentkezés