Várandósság és magzati lét
A várandósság a női életút és személyiségfejlődés kitüntetett időszaka. A kismamánál testi változások egész sora figyelhető meg: hormonális és immunológiai átalakulások zajlanak, megváltozik a keringés és a légzés, az emésztés, az anyagcsere és a folyadékháztartás, alakul a test súlya, a csontrendszer és a bőr szerkezete. Ezzel együtt gyökeresen változik a saját testről alkotott kép is. A testi történések mellett a különböző lélektani változások is zajlanak: átrendeződik a párkapcsolat és az egyéb társas kapcsolatok (pl. baráti, munkahelyi), új társadalmi szerepek (pl. a szülői szerep) alakulnak ki. Kevésbé látványosan, de az apákban is egy sor hasonló változás zajlik a várandósság alatt, ezért indokolt nem csak várandós anyákról, hanem várandós apákról is beszélni.
A fogantatás lélektana
A fogantatás misztérium: olyan esemény, folyamat, amelynek testi, lelki és spirituális összetevői összekapcsolódnak, tehát testi és pszichés állapotunk egyaránt befolyásolja a fogantatás alakulását.
Fogantatást segítő körülmények
Testi szempontból kedvező az optimális testsúly, az egészséges életmód, valamint a változatos táplálkozás. A kedvező lelki klíma fontos összetevői a kiegyensúlyozottság és az alacsony stressz-szint. A párkapcsolat minősége is hatással van a fogantatásra: könnyítheti a megtermékenyülést, ha a nő stabilnak, állandónak érzi kapcsolatát párjával. Sőt, ez a biztonságérzet a magzathoz fűződő kötődést is befolyásolja. A fogantatást támogatja a gyermeket vállaló szülők megfelelő önértékelése, elfogadó hozzáállásuk saját anyaságukhoz, apaságukhoz.
Fogantatást nehezítő tényezők
A gyermekvárást akadályozó tényezők közül a következőket emelhetjük ki: a gyermeket vállalókban megjelenő intenzív, tartós szorongás, a hajszolt életmód, az erős stressz hatások, a bizonytalanság a párkapcsolatban, a nőiességgel, férfiassággal, anyasággal, apasággal kapcsolatos mély konfliktusok. Amennyiben a felsorolt akadályozó tényezők erőteljesen, meghatározó módon jelen vannak egy pár életében, érdemes pszichoterápiás támogatást igénybe venni.
A babavárásra való tudatos felkészülés
Alapvető fontosságú a test előkészítése erre a kiemelkedő eseményre: a gyermeket tervező pár mindkét tagja hagyjon fel a káros szokásokkal, függőségekkel, és figyeljenek fokozottabban az egészséges életmód kialakítására.
Sokat segíthet életritmusuk lelassítása is, például a munka ritmusának megváltoztatása által: a gyermekvárásra készülők próbáljanak kevesebb időt munkával tölteni és több időt szánni a feltöltődésre, pihenésre.
Az új életritmus kialakításában nagy segítséget nyújthat egy relaxációs technika, például az autogén tréning elsajátítása (lásd a keretes szöveget). Az ellazulás megtanulásával, rendszeres gyakorlásával könnyebbé, a hétköznapok részévé válik a feszültségektől való megszabadulás, a kevéssé látványos belső folyamatokra való fokozottabb odafigyelés, ezek pedig fokozatosan, szinte észrevétlenül hangolják át a gyakorlót egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életritmusra.
Az első trimeszter lélektani történései
Az első trimeszter a várandósság 13. hetéig tart. Fő lélektani témája maga a várandósság megélése. Az első trimeszterben a kismama nagy utat jár be, fokozatosan érkezik meg a lelki gyermekvárás állapotába. Míg a várandóssága legelején főként csak tudja azt (terhességi teszből vagy UH vizsgálatból), az első trimeszter vége felé már érzi is a megváltozott helyzetet: azonosul a várandóssággal, amely önazonossága, identitása részévé válik. Átrendeződik a lelki működése, ami együtt jár azzal, amit a tudatállapot módosulásának neveznek a pszichológiában.
A hangulati-érzelmi élete intenzívebbé válik, erőteljes ingadozásokkal kísérve: könnyebben meghatódik, elérzékenyül, vagy hamarabb sírva fakad, mint korábban.
A párkapcsolatot a várandósság ténye sokféleképpen érintheti: lehet ez egy régóta dédelgetett vágy beteljesülése, de lehet meglepetés, amit elfogadnak, de lehet egy nem várt teher is. A pár tagjaiban felidéződnek az apai és anyai minták, valamint a szülői léthez, szülőséghez kapcsolódó kérdések.
A második trimeszter lélektana
A várandósság második trimesztere a 12. héttől a 24. hétig terjed. Ezt az időszakot a gyermekvárás legharmonikusabb, legkiteljesedettebb időszakának ismerjük.
Lélektani témája: a baba. Ebben az időszakban az anya sokat fantáziál, gondolkodik magzatáról, feltörő érzéseit, hangulatait szívesen megosztja a szeretteivel és más édesanyákkal. A magzat pedig már minden kétséget kizáróan jelt ad magáról: érezhetően rugdos, mozgolódik. Az anya egyre inkább önálló emberként látja gyermekét, akinek kialakulóban vannak saját érzései, saját természete.
Az édesanyában tovább nő az igény a befelé fordulásra, elcsendesedésre, egyre fontosabbá válik számára a babával való bensőséges kapcsolat megélése. Erősnek, frissnek, energikusnak érzi magát, kiteljesedik a gyermekvárás élményében.
A kismama belső átalakulása a környezetében élőkre is hatással van. Ennek eredményeként a párkapcsolat is alakul: a nő és a férfi anyává és apává válik a folyamatban, így a szexualitásban is jobban előtérbe kerülhet az intimitás, a gyengédség, az összebújás, a férfi oltalmazó-családvédő szerepe.
A harmadik trimeszter lélektana
A harmadik trimeszter a 24. héttől a szülésig tart. Fő lélektani témái egyrészt a magzat elengedése, önálló lényként való elismerése, saját útjára bocsátása, másrészt a szülésre való készülődés.
Ezt a szakaszt sajátos kettősség jellemzi: egyrészt sok a testi nehézség, ezért sok kismama már várja a várandósság végét, másrészt a kismamában jelen lehet a lezárás szomorúsága, fájdalma is.
A várandósság utolsó szakasza a fészekrakás, helyteremtés időszaka. A pár nem csupán a fizikai térben készít helyet a babának, hanem a család lélektani tere is kitágul, a szívükben is készítenek helyet a gyermekük számára.
Fokozódhatnak a kismama érzelmi ingadozásai, türelmetlenebbé, ingerlékenyebbé válhat. Fontos, hogy a család türelemmel és megértéssel legyen a kismama érzései iránt. A nehéz érzések elviselésében segíthetnek relaxációs gyakorlatok, valamint az érzelmi támasz keresése. A korábban említett módosult tudatállapot ekkor még inkább mélyül, a kismama egyre inkább igényli, hogy otthon legyen, sokat pihenjen, csendes tevékenységeket folytasson.
Várandós apák
Napjainkban az apaszerep erőteljes változásainak vagyunk szemtanúi. Egyre több férfi vonódik be sokkal intenzívebben és sokkal hamarabb a gyermek gondozásába és nevelésébe, mint ahogy ezt elődeik tették. Az anyához hasonlóan az apai szerep kialakulása, a gyermek várása, a családi életre való ráhangolódás már a várandósság időszaka alatt elkezdődik. Az apák a gyermekvárás során szembesülnek a magzat (el)fogadásának kérdésével, saját férfiasságuk, apaságuk történetével, a családfenntartás felelősségének súlyával, és bennük is aktivizálódhatnak a saját születésükkel, illetve testvéreik születésével kapcsolatos emléknyomok. A várandósság során nő bennük a gondoskodást, a szülői ráhangolódást segítő hormonok koncentrációja, a szülés után pedig csökken a tesztoszteronszintjük, ezzel átmenetileg csökkentve a szexuális vágyat és a versengés motivációját. A várandósságból tehát korántsem csak az anyák részesülnek, számos közvetett vagy közvetlen hatás éri a férfiakat, amik nagymértékben alakítják az ő életüket is, úgyhogy indokolt várandós férfiakról beszélni.
Kompetens magzat
Az utóbbi évtizedekben nagy fejlődési ugrás következett be a tudományban azzal kapcsolatban, ahogy a magzatról gondolkodunk. Mai ismereteink szerint a magzat számos képességgel rendelkezik: befogad ingereket, azaz érzékel és észlel, tanul, emlékezik és reagál az őt ért hatásokra.
A fogantatást követően már igen korán megnyílnak a magzat érzékelési csatornái. A 7. héten már tapintási reflex figyelhető meg nála. Az ízlelőbimbók a 15. magzati hétre fejlődnek ki, a magzatvíz lenyelése során kialakuló ízpreferenciák között az édes íz vezet. A magzatvízben sokféle szag-illat tapasztalatot szerez, és ahogy az ízeknél, az illatoknál is az édeset kedveli. A 16. héttől észleli a hangokat. Az anya nyugodt szívhangja végigkíséri őt a méhbeli élete során, és állandó jelenlétével a biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtja. A magzatok nagyon szeretik a zenét, amely a fejlődésüket számtalan módon elősegíti: serkenti az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakulását és fennmaradását, pozitívan befolyásolja az érzelmi fejlődést és a szülőkhöz való kapcsolódás készségét. A látás képessége alakul ki legkésőbb a magzati korban. A magzat a 16. héttől a szemhéján keresztül érzékeli a fényviszonyok változásait. A 24. héttől kezdi el a szemhéját kinyitni, és a 7. hónap második felétől már gyakran nyitva is tartja a szemét, és a tekintetét a különböző irányokba forgatja.
A magzat viselkedésében, mozgásában érzelemkifejezés figyelhető meg, például mosolyog, sír, a 23-24. héttől pedig a fizikai fájdalom jeleit mutatja. A kutatások eredményei azt is megerősítik, hogy kapcsolódási képességekkel születünk, azaz olyan képességekkel, érzékenységekkel, amelyek a másokhoz való kapcsolódást szolgálják.
Szülő-magzat kapcsolat
Sokszor mondják várandós nők, hogy szeretnének kapcsolatot létesíteni a magzattal, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. A kapcsolatot azonban nem kell kialakítani, hiszen az már eleve adott. Három csatornán keresztül is szoros kapcsolat áll fenn az anya és magzata között.
Fiziológiai csatorna
Az anya szervezetébe bejutó és termelődő kémiai anyagok, hormonok, tápanyagok a keringésen, illetve a méhlepényen át a magzathoz is eljutnak. Ha az anya intenzív stresszt él meg, kevesebb vér jut a babához, egy séta a friss levegőn pedig oxigéndús vért biztosít a számára. Ez egy nem-tudatos, kölcsönös csatorna anya és magzata között, a magzat is küldi a jelzéseit (hormonokat, anyagcseretermékeket) az anya szervezete felé. Bár közvetetten, az anyán keresztül, de az apa is része ennek a fiziológiás csatornának. jelenlétével, viselkedésével, beszédével érzelmeket, testi érzeteket vált ki az anyában, ami biológiai szinten is leképeződik és eljut a magzathoz.
Viselkedéses csatorna
A viselkedéses csatornának két része van: egyrészt az anya mindennapi élete, tevékenysége, életritmusa, beszéde, illetve a környezet jellegzetességei, amiben él, másrészt az anya babára irányuló viselkedése. Ilyen a simogatás, beszéd, éneklés, érintés. Ezek is kölcsönös csatornák, hiszen a magzat minderre reagál. Az anya értelmezni kezdi a baba mozgásos viselkedését, ezzel is készülve az újszülött jelzéseinek finom érzékelésre. A viselkedéses csatorna sok lehetőséget rejt az apa-magzat kommunikáció számára is, hiszen az apa hangja, viselkedése is hat a babára, és érintéssel az apa is megérezheti a baba jelzéseit.
Intuitív csatorna / láthatatlan köldökzsinór / együttrezgés
Ez egy szubjektív csatorna, amely egy mély egymásra hangoltság mentén közvetít kölcsönösen a magzat és anya között. Megnyilvánulhat érzésekben, álmokban, fantáziaképekben, sejtésekben. Az anya például megálmodhatja vagy megsejtheti a baba nemét, vagy megérezheti a születése időpontját.