A várandósság a női életút és személyiségfejlődés kitüntetett időszaka, az anya számára rendkívül sok változást hoz testi, lelki, párkapcsolati és spirituális téren egyaránt. A pszichológia a várandósságot normatív (más néven: fejlődési) krízisnek is tekinti.

Ha jobban belenézünk, hogy mi minden történik ebben a 270 napban, érthetővé válik, miért beszélünk fejlődési krízisről. A kismamánál testi változások egész sora figyelhető meg: hormonális és immunológiai átalakulások zajlanak, megváltozik a keringés és a légzés, az emésztés, az anyagcsere és a folyadékháztartás, alakul a test súlya, a csontrendszer és a bőr szerkezete. Ezzel együtt gyökeresen változik a saját testről alkotott kép is. A testi történések mellett a különböző lélektani változások is zajlanak: átrendeződik a párkapcsolat és az egyéb társas kapcsolatok (pl. baráti, munkahelyi), új társadalmi szerepek (pl. a szülői szerep) alakulnak ki. (Erről részletesebben az egyes trimeszterek jellemzésénél olvashatunk.)

E változások közepette a kismama úgy érezheti magát mint a régi városlakó. A városlakó ugyanabban a városban él már jó ideje, ismeri annak utcáit, boltjait, fontos épületeit, többé-kevésbé hozzászokott a város életéhez, felvette annak ritmusát. Ez a város azonban egyszerre hirtelen elkezd megváltozni: egyik nap észreveszi, hogy egy utca már máshogy kanyarodik, néhány jól ismert törzshelye gyorsan vagy lassabban, de máshová költözik, régi épületeket átépítenek vagy újak építésébe fognak. A városlakónak sok-sok változáshoz kell rövid idő alatt alkalmazkodnia, minden nap történik valami. A város átépítéséhez hasonlóan a kismama testében és lelkében is sokrétű és dinamikus változások zajlanak. Ezeket minden kismama a saját természete és lehetőségei szerint éli meg: van, aki kalandnak fogja fel és bátran belemerül az ismeretlenbe, de vannak olyanok is, akik ilyenkor bizonytalanná válnak, összezavarodnak és elveszettnek érzik magukat. Mint minden normatív krízis, a várandósság is kétarcú: a kismama sérülékenyebbé válhat, a sokféle új, addig ismeretlen folyamat megingathatja korábbi egyensúlyát. Ugyanakkor a várandósság krízise egyben fejlődési lehetőség is: az új helyzetek, problémák megoldása során új készségek, eszközök munkálódnak ki, amely által a személyiség gazdagodik, fejlődik.

A várandósság a leendő apák számára is normatív krízis, hiszen ők ugyancsak számtalan új helyzettel néznek szembe ebben az időszakban. Napjainkban egyre több feladatot vállalnak a gyermekgondozás terén, ezért bevonódásuk már a gyermekvárás időszaka alatt megtörténhet.

Apaszerepük kialakítására törekedve felszínre kerülhetnek saját apjukkal kapcsolatos érzéseik, élmények és a fő kérdés: „Én milyen apa szeretnék lenni?” A gyermekét váró édesapa feladatai közé tartozik a kismama érzelmi támogatása, a várandósság változásainak kísérése, a várandós nő testi változásainak és a megváltozott szexuális életnek az elfogadása. Sok apában él a vágy a gyermekéhez való közeledésre, a kapcsolat kialakítására, korai ismerkedésre. A gyermekvárás idején sok férfi fokozott felelősséget érez a család egzisztenciális biztonságának megteremtésében, a szülésre való fizikai és lelki készülődésben még olyankor is, amikor nem apás szülést tervez a pár. Mindezekből jól láthatjuk, hogy az apává válás már jóval a gyermek világra jövetele előtt megkezdődik.

A régi korok kultúráiban a nagy átrendeződéseket, fejlődési lépcsőket rituálékkal, szertartásokkal támogatták meg. Ma ezek az ünnepek hiányoznak, így nagyobb hangsúly helyeződik a támaszt nyújtó családi és baráti kapcsolatokra illetve a várandósságot és szülést kísérő szakemberek (pl. védőnő, szülésznő, dúla, pszichológus) támogatására.

 

Normatív vagy fejlődési krízis

A normatív vagy fejlődési krízis kifejezés Erik H. Erikson pszichológus fejlődéselméletének része. Elképzelése szerint a fejlődés egy egész életen át zajló folyamat, amelynek fontos szakaszai, mérföldkövei vannak (pl. serdülőkor, fiatal felnőttkor, időskor). Két fejlődési fázis között az úgynevezett fejlődési krízis alakul ki, amikor az új élethelyzetek új kihívásokat, elvárásokat támasztanak, azaz újabb feladatok megoldását követelik meg, amelyekhez új konfliktusmegoldó stratégiákat kell találni. Minden váltáskor krízist, konfliktust élünk meg, amelyek megfelelő megoldása szükséges a következő életszakaszba lépéshez. A normatív annyit jelent, hogy a fejlődés életutunk velejárója, szerves része, a krízis nem valami válságot jelöl, inkább új, ismeretlen élethelyzetet, amely elbizonytalanodást, átrendeződést hoz. Egy szakasz feladatainak sikeres megoldása során a személyiség gazdagodik, a személy új probléma megoldási módokat tanul meg, és nő az énereje. A várandósságot és szülést Erikson ugyan nem különítette el külön szakaszként, de mindaz jellemzi, ami a fejlődési szakaszokat.