Szülés és születés

FELKÉSZÜLÉS A SZÜLÉSRE: FÓKUSZBAN A LELKI RÁHANGOLÓDÁS

Anya és apa készülődése

A szülés a női életút egyik kitüntetett állomása, meghatározó élménye. Manapság bár számos szülésre felkészítő lehetőség van, a lelki felkészülés mégsem kap kellő figyelmet és teret. Pedig lelki folyamataink nagy jelentőségűek a szülésnél, támogathatják és akadályozhatják is a folyamatát.

A természetes szülés elmélete szerint minden nő és magzat hordoz magában egy kódot, egy ősi tudásanyagot arról, hogyan történik a szülés és a megszületés folyamata. Bizonyos tényezők segítik a kód felszínre kerülését és kibontakozását: így a felkészültség, a biztonságérzet, a szüléssel kapcsolatos pozitív hozzáállás, az anyai szerep elfogadása. Más tényezők viszont hátráltatják a kód érvényesülését, ilyenek az erős félelmek, a nagyfokú feszültség, az anyasággal kapcsolatos mélyebb konfliktusok.

Tekintsük át, mit tehetünk a lelki felkészülés érdekében!

Biztonságérzet megteremtése

Önmagában nagy biztonságérzetet adhat a szülés folyamatának ismerete; az ismerős környezet; a biztonságot jelentő személyek jelenléte (pl. férj, dúla, szülésznő) és a szüléssel kapcsolatos igények tisztázása. Segíti a kismamát, ha a személyzet megfelelő tájékoztatást nyújt, megadja a döntés lehetőségét és a viselkedésük kedves, támogató.

Nyugodt, relaxált állapot begyakorlása

A kiegyensúlyozott lelkiállapot a kedvező lelki klíma a szüléshez. Így megtörténhet a befelé figyelés, az elengedés, és a szülésre oly jellemző módosult tudatállapot elérése. Ehhez nagy segítséget jelenthet egy relaxációs módszer (pl. autogén tréning) elsajátítása.

Megküzdés a félelmekkel

A félelmek és a szorongások rendkívüli módon gátolhatják a szülés folyamatát. Ha a félelem és a feszültség állandósul, az izmok a pihenő időben sem képesek ellazulni, regenerálódni, komoly fájdalomérzetet generálva. Ezért fontos már a várandósság alatt szembenézni a félelmekkel és megszelídíteni azokat, hogy ne képezzenek akadályt a szülés során.

Anyasággal, anyai szerep mélyebb konfliktusaival való megbirkózás

Az anyává és apává válás folyamata tele van dilemmákkal, kételyekkel, félelmekkel, és természetesen örömmel, várakozással, kíváncsisággal is. Időnként olyan mély belső konfliktusok keletkeznek a szülővé válás során, amelyek krízisállapotot hozhatnak létre. Érdemes ezeket még a szülés előtt kibontogatni, megérteni, átdolgozni, így nem terhelődik rá a szülésre és később a babával való közös életre.

A fájdalom elfogadása

A fájdalom a mindennapi életben veszélyt jelző inger, egy megszüntetendő problémára hívja fel a figyelmet. A szülési fájdalom azonban nem veszélyt jelez, hanem egy természetes folyamat része. Ha a kismama beleengedi magát a fájdalomhullámba és nem feszül ellene, elmélyül a szüléshez nélkülözhetetlen módosult tudatállapot, így nem csak a kontrakciók kellemetlenségeit, hanem a szülésben rejlő különleges erőket is megtapasztalhatja.

A baba felkészítése a születésre

Ahogy a várandósság vége felé az anya és az apa is készül, ráhangolódik lelkileg a szülésre, úgy a baba is érzi, hogy érlelődik a változás. Szülőként segíthetünk a babának, hogy ő is felkészüljön erre a nagy útra. A várandósság vége felé (35-36. héttől) figyelhetünk egy kicsit többet a babára, és elmesélhetjük belső beszéd útján a születés mesét. A születés mese arról az útról szól, amit a kisbaba tesz meg a megszületése során. A tapasztalat szerint azok a babák, akiket felkészítenek, és ezért tudják, mire számíthatnak, nyugodtabbak a születés után és könnyebben alkalmazkodnak az új világ körülményeihez.

A SZÜLÉS ÉLMÉNYE

Anyai oldal

A szülés egy olyan folyamat, amelyben nem a magasabb rendű agyi területeink (gondolkodás, tervezés stb.), hanem az archaikusabb, ősibb, természeti oldalunkhoz tartozó idegrendszeri struktúrák játsszák a főszerepet. A szülésnél módosult tudatállapotba kerül az anya, megváltozik a gondolkodás, az időérzékelés, a tanulás, az emlékezet, az érzelmi és testi működés érzékelése, a testérzetek. Az érzelmek könnyebben mobilizálódnak: intenzív, szélsőséges érzelmek is megjelenhetnek. A tudatos kontroll fellazul, mélyebb, ösztönösebb viselkedés veszi át az irányítást. A szülő nő érzékenyebbé válik a környezeti, társas ingerekre. Lehetnek a szülés élményében előrevivő, erőt adó események, felbukkanhat azonban lelki fájdalom, hiány vagy sértettség is. Mindez azonban szubjektív megélés, és az eredeti élmény az idő előrehaladtával változik a feldolgozás folyamata során.

A baba születésélménye

Arról, hogy a baba hogyan éli meg a születését, nincsenek konkrét adataink, hisz ő nem tudja elmesélni, milyen volt ez számára. Bizonyos támpontok alapján azonban következtethetünk élményeire (ilyen például az Apgar-érték), vagy áttételesen szerezhetünk róla információt (pszichoterápiás körülmények között újraélt születési emlékekből). Természetesen a születés élménye nagyon sokféle lehet, a nyugodt, saját ritmusban zajló, anyával kapcsolatban levő születéstől az életet veszélyeztető helyzet előállásáig. Bárhogy is zajlik le, szülni és születni csak együtt lehet: az anya és a baba közötti kapcsolattartásban. A baba szempontjából sokat számít, hogy ő együttműködést, támogatást él-e meg, vagy azt, hogy magára hagyták a születés küzdelmében.  A szülés közbeni kapcsolattartás a születő gyermek és a szülők között nem csupán a szülés-születés folyamatát segíti meg, hanem rendkívüli kapcsolaterősítő hatással bír.

A SZÜLÉSÉLMÉNY FELDOLGOZÁSA

Az érzelmileg telített élményeinket, függetlenül azok pozitív vagy negatív tartalmától, fontos, hogy feldolgozzuk. Különösen érvényes ez a szülésélményre. Nemcsak a nehéz vagy traumatikus szülés kér figyelmet, hanem a problémamentes, megelégedést hozó is. Az érzelmi feldolgozás folyamán visszaidézzük magát az adott eseményt, a velejáró élményt, előjönnek az átélt érzések, gondolatok, esetleg a kételyek, a dilemmák is. 

Miért is fontos odafigyelni a szülésélmény feldolgozására?

A szülés közvetlenül kapcsolódhat az anyában a saját anyai kompetencia érzésével, a női erejével és a női kiteljesedésével, és e kapcsolatokon keresztül hatással lehet az önértékelésére. Kihat a mindennapi életére és a hangulatára, a babával való kapcsolatára, esetleg a párjához való viszonyára és a szexualitására is. Befolyásolja azt is, hogyan áll hozzá a következő gyermek vállalásához. A pozitív szülésélmény támogatja mindezeket, ám ha az anya megsebződött a szülés közben, akkor akadállyá válhat. Nehezítheti a közelséget az anya-gyermek kapcsolatban, és hatással lehet a szülés utáni pszichiátriai problémák (pl. szülés utáni depresszió) megjelenésére.

Mikor mondhatjuk azt, hogy a szülésélményt feldolgoztuk? 

Egyes jelek árulkodhatnak arról, hogy a feldolgozási folyamat a megfelelő mederben halad vagy akár már le is zárult. Erre utal az, ha az anya a szüléséről már nagyobb érzelmi hullámzások nélkül tud beszélni, a traumatikus élményt pedig már képes úgy felidézni, hogy nem zaklatja fel különösen. A feldolgozás folyamatának hozadéka, hogy az anya elfogadóbbá válik olyan helyzetekre, amikor az események nem feltétlenül szándékai szerint alakulnak. Kezdeményezőbb lesz, vállalja, kimondja igényeit, vágyait, már nem fél önmaga felvállalásától. Amennyiben az anya nem képes egyedül megbirkózni a feldolgozás folyamatával (pl. ha folyamatosan aggódik, alvászavar vagy étvágytalanság vagy sírással kísért érzelemkitörések jelennek meg nála), érdemes szakember segítségét igénybe venni. A pszichoterápiának kétféle formája érhető el, lehetőség van egyéni, illetve csoportterápiás segítségre.

Apák szülésélmény feldolgozása

Az utóbbi egy-két évtizedben megfigyelhető az apák közvetlenebb bevonódása a gyermekvárás folyamatába. A várandósság alatt ők is részt vesznek a vizsgálatokon, keresik a kapcsolódást a magzattal, és jelen vannak a szülésnél. Általánosságban kijelenthetjük, hogy a férfiak élményfeldolgozása sok szempontból különbözik a nőkétől. A férfiakra jellemző, hogy az örömteli eseményeket megosztják másokkal, ám a nehézséget jelentő, fájdalmas élményeket többnyire magukba zárják és belül emésztik, esetleg csak a hozzájuk legközelebb állók felé nyílnak meg. A férfiak számára fogódzót és támpontot nyújthat más apák szülésélmény történetének megismerése, a blogokon, fórumokon olvasható őszinte vallomások segíthetnek megfogalmazni a saját érzéseiket, kialakulhat bennük a közösségi érzés, hogy nincsenek egyedül a tapasztalataikkal, mások is hasonló utat jártak be. 

Babák születésélményének feldolgozása

A kisbabák a születésük során nagy változáson mennek keresztül: a védett benti világból egy ismeretlenül működő, kinti világba érkeznek. Az életük első szakaszában intenzíven reagálnak erre az óriási változásra, és hangot adnak az érzéseiknek. Az újszülött sokszor a sírás segítségével emészti meg mindazt, amit átélt, így tudja levezetni a benne felhalmozódott érzelmi feszültségeket. Ha a szülők meggyőződtek arról, hogy a babájuk nem éhes, nem szomjas, nincsenek fájdalmai, tiszta a pelenkája és látszólag ok nélkül sír, akkor elegendő, ha ölelésben tartva „meghallgatják” a panaszát, együttérző módon vannak vele. Az újszülöttek számára kiemelten fontos a testközelség és az érintés, amely megalapozza testi és lelki egészségét, erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és rendkívüli gyógyító erővel bír. Amennyiben a baba naponta több mint 3 órát sír, ha szoptatási, táplálási problémák adódnak, ha nagyon rosszul alszik, elutasítja az érintést, ölelést, nehezen megnyugtatható, akkor a feldolgozási folyamatot szakember segítségével érdemes megtámogatni.

A GYERMEKÁGY LÉLEKTANA

Definíció szerint a szülés utáni 6 hét, 40 nap tartozik ide. Tágabb, lélektani értelemben, a baba első életévének időszakát nevezzük gyermekágynak. A várandósság kilenc hónapja lélektani értelemben a megnyílás, a tudatállapot módosulásának időszaka, ennek csúcspontja a szülés. A gyermekágyi időszak alatt történik a visszarendeződés, visszazáródás, nem csak testi, hanem lelki szinten is. Mikor a baba kb. 8-9 hónapos lesz, és megtanul önállóan mászni, azaz képes már fizikai szinten eltávolodni a szüleitől, megteremtődik az anyában is bizonyos szintű függetlenedés, és nagyjából visszarendeződik az anya hétköznapinak megélt lelki állapota.

Sok nőt meglepetésként és készületlenül éri, mennyi minden történik egyszerre a gyermekágyas időszak alatt. A testi visszarendeződés, a lelki visszazáródás, a baba megérkezésével az új élethelyzettel való megbirkózás, az anyává válás különféle folyamatai, az új életritmus kialakítása. Éppen ezért ahogy a szülésre, úgy a gyermekágyas időszakra is érdemes felkészülni, ezzel sok kellemetlen, nehezítő tényező és helyzet elkerülhető.

Érdemes végiggondolni még a szülés előtt a következőket:

• Ki legyen jelen segítőként (pl. ebédet főzni, ellátni a háztartást), akiben megbízhatok?
• Kihez fordulhatok bizalommal szoptatási, táplálási nehézségek esetében?
• Ki tud a legjobb érzelmi támaszom lenni, ha elárasztanak a nehéz érzések, kinek tudom elmondani az érzéseimet és a vállán kisírni magam?

A gyermekágy lélektani jellemzői

A szülés utáni napokban megjelenő „baby blues” természetes része ennek az időszaknak. A hangulati hullámzások igen erőteljesekké válhatnak, az eufóriától a mély elkeseredettségig számos érzés megjelenhet. Ezeknek érdemes utat adni, kiengedni, kisírni, ez segít abban, hogy megszabaduljunk az érzelmi feszültségtől.

Az anya igényei a gyermekágy során ugyanazok, mint a babáéi. Ahogy Molnár Judit Eszter pszichológus fogalmaz: tartva lenni, etetve lenni és szeretve lenni. Ezért különösen fontos lehet, hogy a családtagok milyen mértékben tudnak belépni, és támogatásukkal segíteni az anyát. Komoly segítség lehet egy-egy komatál vagy ebéd. Akár  egy jó beszélgetés is, amelyben meghallgatják, hogyan éli meg ezt a bonyolult, olykor akár zavaros időszakot.

A várandósság első 10-12 hete a Donald Winnicott gyermekorvos által „elsődleges anyai ráhangolódásnak” nevezett időszak. Ez azt jelenti, hogy az anya olyannyira érzékeny és lelkileg nyitott, hogy szinte (vagy nem is szinte) a saját testében érzi a baba igényeit, belső állapotait. Mindez segíti kettejük összehangolódását, hogy jobban, mélyebben megismerje babája igényeit, gyorsabban megtanulja olvasni–érteni a jelzéseit is.