A kisbaba megszületésével új időszámítás veszi kezdetét a családban. A várandósság már elindította a változások folyamatát, de a várakozás időszaka a kérdésekkel, vágyakkal, fantáziákkal, esetleg kételyekkel immár a múlté, valami teljesen új kezdődik. Az újszülött érkezése alaposan felforgatja a kialakult rendet és szokásokat. Különösen igaz ez az elsőszülött babákra, jövetelükkel megszületik a család, és a szülőpár számára elérkezik a szülői szerepek elsajátításának és begyakorlásának ideje. A kisbaba érkezése a szülőknek mindig ugyanazt a kérdést veti fel: ki érkezett hozzájuk, milyen is a baba? Mit jelent a sírása, hogyan lehet megnyugtatni, tudnak-e olvasni benne, meg tudják-e érteni? Hogyan tudnak összehangolódni? Tudják-e megfelelően táplálni, egészségesen felnevelni? Ahogyan szélesedik a szülők ismerete a babáról, úgy tágul a kérdések köre is: hogyan tanul bele a baba a világba, milyen képességekkel érkezik, és mi mindent tud majd elsajátítani az első hónapokban, években.

A család ilyenkor alakul ki, az eredeti család felől hozott minták, elvárások, valamint az újonnan szerzett ismeretek mentén formálódnak a szülői szerepek. Az újabb pszichológiai kutatások eredményeinek elterjedésével napjainkban sok tekintetben átalakult a kisbabákhoz való viszony. A csecsemők kompetensen jönnek a világra, ami azt jelenti, hogy érző, emlékező képességekkel rendelkeznek, kíváncsisággal és kísérletező kedvvel érkeznek, és rugalmasan alkalmazkodnak a világhoz. Azonban életben maradásukhoz és fejlődésükhöz szükségük van a felnőttek segítségére testi szükségleteik kielégítésében, testi és érzelmi állapotaik szabályozásában. Vagyis segítségre szorulnak a táplálásban, és ha sírnak a megnyugtatásban, elalvásban. Az első hónapokban az újszülött nem tudja megkülönböztetni, hogy fázik-e vagy egyedül érzi magát, tele a pelenkája vagy feszül a hasa, nem képes még beazonosítani az okát. Ebben is a felnőtt segítségére szorul. Egyszóval, ha egy kisbaba jelez a sírásával, nyugtalanságával a szülők válaszkész gondoskodásukkal támogatják nemcsak abban, hogy átsegítik a pillanatnyi nehézségein, de abban is, hogy megtanulja elkülöníteni és szabályozni  fizikai és érzelmi állapotait. Avval pedig, hogy a szülők reagálnak, válaszolnak a jelzéseire, a legfontosabb dolgot sajátítja el a kisbaba, mégpedig azt, hogy a szüleire számíthat, bízhat, tehát a világ egy kiszámítható és biztonságos hely.