A csecsemő és kisgyermekkor az emberi fejlődés kitüntetett szakasza, hiszen egész életünket figyelembe véve ezen időszakban folyik a legintenzívebb tanulás. Az újszülött, aki minden tekintetben gondozásra és támogatásra szorul, az első életévei során sok szempontból önálló emberré válik. Elsajátítja az önálló mozgás, az önálló beszéd képességét, és megtanul valamelyest absztrakt módon gondolkodni. Képessé válik érzelmi és fizikai állapotait szabályozni, megtanul eligazodni a saját és mások érzelmi állapotaiban, elsajátítja a családban jellemző érzelmi kapcsolódást. Hosszú ideig szorul rá a gondozásra, ugyanakkor a fejlődési üteme rendkívül gyors. Természetes, hogy egy ilyen gyors fejlődés magában hordozza a kibillenés lehetőségét, hiszen ez egy igen érzékeny, finom időszak.

Testi és lelki folyamatok szabályozása

A kisbaba élete első hónapjaiban elkezdni megtanulni a testi és a lelki folyamatai szabályozását (ezt szaknyelven regulációnak hívják). Ide tartozik a táplálás-emésztés, az alvás-ébrenlét ciklus, a sírás és megnyugvás, a légzés szabályozása. A regulációért felelős központok velünk születnek, ám ahhoz, hogy a folyamat önszabályozóvá váljon, a szülők segítségére, sok-sok gyakorlásra, tanulásra van szükség. Például a csecsemők a születésük után sokszor nem képesek még maguktól elaludni, ehhez a szülők megnyugtatása, ringatása, éneklése segíti hozzá. Miután sokszor megtapasztalják az álmos/feszült vagyok – megnyugtatnak – ellazulok/megnyugszom – elalszom ciklust, egy idő után ez belső képességgé válik, azaz képes lesz önmagát megnyugtatni és elaltatni.
Időnként a szabályozásban zavarok mutatkoznak, a csecsemő nehezen megnyugtatható, sokat sír, táplálási, gyarapodási nehézségek, esetleg alvászavarok merülnek fel. A viselkedésszabályozás problémájának ezt a körét nevezzük regulációs zavaroknak.

Regulációs problémák

A vizsgálatok szerint a csecsemők mintegy 5-10%-nál jelentkezik valamilyen zavar, nehezen szabályozzák fizikai állapotukat, viselkedésüket, fiziológiai folyamataikat, nehézségek lépnek fel az érzékelés, figyelem, mozgásos vagy érzelmi területen. A leggyakoribb nehézségek: nyughatatlan sírás, krónikus nyugtalanság, alvásproblémák, etetési és gyarapodási nehézségek, és az ürítési problémák.
A csecsemőkori nehézségek nagy terhet rónak a szülőkre, gyakran úgy élik át, mintha nem lennének alkalmasak a szülői szerepek betöltésére. Holott ezeknek a helyzeteknek a kialakulása több tényező eredője, ezek találkozása és összefonódása által jön létre a nehezítettség. Íme néhány tényező, amely meghúzódhat a probléma mögött:

  • A baba nehezen kezelhető (pl. sokszor ingerlékeny, impulzív, nehezen megnyugtatható)
  • Magzati korból hozott vagy születése során megélt nehézség, esetleg trauma
  • Szülő és a baba illeszkedésének, összehangolódásának nehezítettsége
  • Szülők bizonytalansága, magas szorongása és feszültsége
  • Szülők elszigeteltsége, a megfelelő támogatás, lelki támasz hiánya

Szülés utáni depresszió

Regulációs problémák esetén érdemes azonnal szaksegítséget kérni. Első körben a gyermekorvossal érdemes konzultálni. Amennyiben a testi okok kizárhatók, tehát nem egy betegség áll a probléma hátterében, szülő-csecsemő konzulenshez vagy csecsemőkkel is foglalkozó pszichológushoz érdemes fordulni.
A nehézség okainak feltárása és időben történő kezelése azért is rendkívül fontos, mert az a későbbiekben még inkább elmélyülhet, és lelki vagy pszichoszomatikus megbetegedések forrásává válhat. Míg a regulációs problémák korai kezelése a gyermek egészséges pszichés fejlődésére hosszútávon is megerősítően hat.