A csecsemő és kisgyermekkor az emberi fejlődés kitüntetett szakasza, hiszen egész életünket figyelembe véve ezen időszakban folyik a legintenzívebb tanulás. Az újszülött, aki minden tekintetben gondozásra és támogatásra szorul, az első életévei során sok szempontból önálló emberré válik. Elsajátítja az önálló mozgás, az önálló beszéd képességét, és megtanul valamelyest absztrakt módon gondolkodni. Képessé válik érzelmi és fizikai állapotait szabályozni, megtanul eligazodni a saját és mások érzelmi állapotaiban, elsajátítja a családban jellemző érzelmi kapcsolódást. Hosszú ideig szorul rá a gondozásra, ugyanakkor a fejlődési üteme rendkívül gyors. Természetes, hogy egy ilyen gyors fejlődés magában hordozza a kibillenés lehetőségét, hiszen ez egy igen érzékeny, finom időszak.

Testi és lelki folyamatok szabályozása

A kisbaba élete első hónapjaiban elkezdni megtanulni a testi és a lelki folyamatai szabályozását (ezt szaknyelven regulációnak hívják). Ide tartozik a táplálás-emésztés, az alvás-ébrenlét ciklus, a sírás és megnyugvás, a légzés szabályozása. A regulációért felelős központok velünk születnek, ám ahhoz, hogy a folyamat önszabályozóvá váljon, a szülők segítségére, sok-sok gyakorlásra, tanulásra van szükség. Például a csecsemők a születésük után sokszor nem képesek még maguktól elaludni, ehhez a szülők megnyugtatása, ringatása, éneklése segíti hozzá. Miután sokszor megtapasztalják az álmos/feszült vagyok – megnyugtatnak – ellazulok/megnyugszom – elalszom ciklust, egy idő után ez belső képességgé válik, azaz képes lesz önmagát megnyugtatni és elaltatni.
Időnként a szabályozásban zavarok mutatkoznak, a csecsemő nehezen megnyugtatható, sokat sír, táplálási, gyarapodási nehézségek, esetleg alvászavarok merülnek fel. A viselkedésszabályozás problémájának ezt a körét nevezzük regulációs zavaroknak.

Regulációs zavarok

Mit jelent a reguláció?

A reguláció a csecsemő élettani, vagyis testi folyamatainak – légzés, táplálás-emésztés, alvás-ébrenlét ciklus, – és érzelmi folyamatainak – sírás és megnyugtatás– szabályozását jelenti. A magzati életben minden szabályozást az édesanya szervezete végzett, de a baba megszületésével megkezdődik az önállóság, a változó körülményekhez való alkalmazkodás. Hosszú idő, amíg a gyermek biztonsággal belakja a testét, ehhez szüksége van a felnőttek támogatására és tanítására. A regulációért felelős központok velünk születnek, ám külső segítségre, megfelelő körülményekre, és hosszú tanulási folyamatra van szükség ahhoz, hogy önszabályozóvá váljanak.

Mit jelent a regulációs zavar?

Szabályozási rendellenesség csecsemő és kisgyermekkorban megjelenhet a táplálás, az emésztés-ürítés, az elalvás és felébredés nehezítettségében, de a nagyon sok sírás és a nehezen megnyugtathatóság is ebbe a körbe tartozik. Később ehhez társulhat a figyelem, a társakhoz való kapcsolódás, és az ingerfeldolgozás nehézsége.

Kialakulásukat több tényező határozza meg, nem tekintjük sem kizárólag testi eredetű, sem csupán lelki eredetű problémának, hiszen ezek találkozása és összefonódása által jön létre a zavar.

Ennek megfelelően kezelése is több szinten zajlik, azaz orvosi és pszichológiai megközelítést is igényel. A problémát leginkább az egészségügyi ellátás keretében igyekeznek megoldani, a családok lelki támogatása pedig szinte teljesen kimarad. Pedig a hatékony kezelésnek – a megelőzést és a korai jegyek felismerését is beleértve – komplexnek kell lennie, organikus és a családi problematikát is érintő beavatkozásokból kell állni. Így első körben a lehetséges organikus okok feltárása történik meg, ehhez kapcsolódva a szülő-csecsemő konzulens, illetve csecsemőkkel is foglalkozó pszichológus képes a családnak hatékony segítséget nyújtani.

A regulációs zavarok okainak feltárása és időben történő kezelése azért is rendkívül fontos, mert a zavar a későbbiekben még inkább elmélyülhet, pszichés vagy pszichoszomatikus megbetegedések forrásává válhat.

Szülés utáni depresszió

Regulációs problémák esetén érdemes azonnal szaksegítséget kérni. Első körben a gyermekorvossal érdemes konzultálni. Amennyiben a testi okok kizárhatók, tehát nem egy betegség áll a probléma hátterében, szülő-csecsemő konzulenshez vagy csecsemőkkel is foglalkozó pszichológushoz érdemes fordulni.
A nehézség okainak feltárása és időben történő kezelése azért is rendkívül fontos, mert az a későbbiekben még inkább elmélyülhet, és lelki vagy pszichoszomatikus megbetegedések forrásává válhat. Míg a regulációs problémák korai kezelése a gyermek egészséges pszichés fejlődésére hosszútávon is megerősítően hat.