Mindannyiunkban rejtőzik egy gyémánt

Interjú a fókuszolásról

Rosnyay Nóra Rita mentálhigiénés segítő szakemberrel, fókusztrénerrel, családterapeuta jelölttel alaposan körül jártuk a fókusz módszert, amely hatékonyan támogatja a szülésre való felkészülést, az anya-csecsemő kapcsolatot, de olyan esetekben is kiválóan alkalmazható, amikor nem tudjuk érezni a valódi érzéseinket vagy jó lenne elcsendesíteni azt a belső hangot, amely folyamatosan azt suttogja a fülünkbe, hogy „nem vagy elég jó!”.

 

– Építészmérnökből mentálhigiénés szakember lettél. Nem egy szokványos pályamódosítás.

– Mindig is érdekelt a születés témája és vonzott a transzperszonális megközelítés. Többször részt vettem jungiánus konferenciákon, szakmai beszélgetéseken. Mind e mellett észrevettem azt is, hogy miután a gyerekeim megszülettek, sokan fordultak hozzám tanácsért és sokszor megtapasztaltam, hogy más gyerekek is megnyugszanak a karjaimban. Meghatározó pillanat volt még a pályamódosításomban, amikor 2005-ben eljöttem Orosz Kati születéscsoportjára. Aztán laikus segítőként, majd több belső képzés elvégzése után, asszisztensként vettem részt ezeken a csoportokon és Kati meghívására csatlakoztam a Születés Kísérleti Műhelybe is. Ezalatt odakinn zajlott a gazdasági válság és építészként többször is munkahelyet váltottam. A gyerekeim is leérettségiztek és az önállósodás felé indultak, mondták is: „Mama, megvan a nyelvvizsga, a jogsi, mehetsz már!”. Majd egyszer csak elérkezett egy pont, amikor azt éreztem, hogy nem csak munkahelyet, hanem szakmát is váltanék. Így jelentkeztem a Károli mentálhigiénés segítő szakember képzésére. Mindig azt szoktam mondani, hogy a gazdasági válság nagyot lendített a pályamódosításomon. Valószínű nem mertem volna meglépni, ha nincs ez a külső „segítség”.

– Amikor már megerősödtél mentálhigiénés identitásodban és sok egyéb képzést is a hátad mögött tudtál, miért a fókuszterápia felé orientálódtál?

– A különböző technikák közül ez elérhető a mentálhigiénés szakemberek számára is. Több ismerősöm is részt vett az első kiképzőcsoporton és a lelkesedésük magával ragadott. Egyből a magaménak éreztem ezt a módszert, ráadásul könnyen is megyek fókuszolós állapotba. Túl sok információm nem volt róla, csak később jöttem rá, hogy mi ez és mennyi mindenre használható.

– Sokszor összemossák a stresszoldó, mindfulness technikákkal, egy lapon említik az autogén tréninggel. Azt is hallani, hogy ez egy önsegítő módszer. Mi ez tulajdonképpen?- Nem is igazán módszer, nevezhetjük szemléletnek is. Valóban van relaxáló hatása, de ez egy járulékos haszon benne. A mindfulness szemlélődése is része, de a fókuszolásban van valamiféle aktivitás is: megtanít bánni a belső világunkkal és praktikus eszközöket is ad hozzá. Fontos, hogy ennek a szemléletnek van egy rétegezettsége és ebből adódik, hogy a hétköznapi ember számára is hasznosítható – ilyen értelemben valóban egy önsegítő módszer -, ugyanakkor van egy királyi útja, amelyet terápiában is lehet használni.

– Mit értesz itt azalatt, hogy királyi út?

– A fókuszolás első rétege, amikor elmegyek megtanulni a technikát és saját magam használom. Ez az önsegítői út. Van egy olyan szintje, amikor összeszerveződök azokkal a csoporttársakkal, akikkel tanultuk a módszert és egy fókuszpartneri viszonyt alakítunk ki, így segítve egymás folyamatait. A harmadik réteg – amit én az imént királyi útnak neveztem -, amikor fókuszosan kiképzett segítővel fókuszol a kliens és ekkor nagyon mély rétegek és élmények is elérhetők, amik más módszerekkel nehezen megközelíthetőek.

– Bárki bemegy az utcáról és a módszer elsajátítása után azonnal használhatja autodidakta módon?

– Egy egészséges személy elsajátíthatja és fejlődést érhet el, teherbírásban, önszabályozásban, kreativitásban.

– Mi a fókuszolás? Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy egy pontra ráirányítom a teljes figyelmemet. Itt is erről van szó?

– Kicsit olyan, mint az a kisfilm, amelyben elindulunk a Földről, majd látjuk a Földet az égből, majd a kozmoszból, majd a naprendszerből. Itt egyre távolabb megyünk.  Vagy fordítva, amikor közelítünk és egyre kisebb részleteket látunk meg. A fókuszolás egyfajta figyelemváltás. Tehát nem egy dolog, amire figyelek és azt fixálom, hanem éppenséggel tágítom a figyelmemet kifelé vagy befelé.

– Azt gondolnám, hogy ha befelé haladok, szűkítem a figyelmet. Befelé is tágítom?

– Amikor befelé figyelünk, bár egyetlen témával foglalkozunk, mégis valami tágasságba érkezünk, amelyben eddig figyelmen kívül hagyott részletek, újfajta összefüggések, megértések bukkanhatnak elő és amiben újra megtanulhatunk kapcsolatba kerülni saját belső világunkkal. Ennek a gyökerei tulajdonképpen odáig nyúlnak vissza, hogy mindannyian egy kapcsolaton belül tanuljuk meg önmagunkat érzékelni. A baba az anya tükrében. A kezdetek kezdetén mindannyian egészlegesen érzékelünk a testünkkel, és ahogy erre reagál a környezet – például bizonyos jelzéseket pozitívnak vagy negatívnak ítél – annak függvényében kezdjük el besorolni az élményeinket. Az anya szűrőjén keresztül kategorizáljuk az élményeinket.

Amit figyelmen kívül hagy az anya vagy a környezet vagy a társadalom, azt mi is igyekszünk figyelmen kívül hagyni. 

A jobb agyféltekénk egészlegesen érzékel, a bal pedig – ami születésünk után indul erőteljes fejlődésnek – adaptív szűrőrendszerként működik. Például hiába szorongunk az iskolakezdés előtt, figyelmen kívül hagyjuk, mert anya azt mondja, hogy ez nagyon jó lesz, a tanítónéni szeretni fog. S én hiába érzem, hogy engem a tanító néni egyáltalán nem szeret vagy nem igazságos, a gyereknek sokkal fontosabb élménye, hogy a szülei kimondott vagy kimondatlan elvárásainak megfeleljen, ezért adaptálódik, és esetleg eltávolodik a saját érzéseitől.

– Attól, hogy nem veszünk róla tudomást, az élmény ott van.

– Igen, hiszen a testünk egészlegesen eltárolja ezeket az élményeket. A nyelvünk is kifejezi sokszor, hogy a testünk mennyire egészlegesen érzékel: például a ”Majd hanyatt estem a csodálkozástól!” kifejezésünkkel is. Az egészleges érzékelésünk felnőttkorunkban is megmarad: ha bejön valaki az ajtón, azon kívül, hogy látom milyen magas, hogy néz ki, számtalan más dolgot is azonnal érzékelek és ennek mentén reagálok is, de ennek nem vagyok a tudatában. A fókuszolás ezt a tudattalan reakciót lelassítja és megnézni, hogy tulajdonképpen minek is vagyok még az ismeretében.

– Milyen csatornán keresztül éri el a fókuszolás ezt a tudattalan tartományt? Verbálisan? Imaginációval? Testmunkával? Milyen egy fókuszolás-ülés?

– Az ülés egy elcsendesedő állapotban zajlik, amelyben megpróbálunk folyamatosan a testünkre, illetve a belső történésekre figyelni. Amit először megélünk, sokszor eléggé homályos, megragadhatatlan, ezért sokszor el is utasítjuk, mert nem tudunk vele mit kezdeni. A fókusz folyamat része egyfajta lelassulás, egy együtt-maradás ezekkel az élményekkel.

– Ezek egyébként testi érzetek?

– Egy fókuszülésen van tere annak, hogy a testünkre figyeljünk, de nem kizárólag testélmények jelennek meg. Mint ahogy a „Ha csak rá gondolok, kiráz a hideg!” kifejezésünknek is csak egy része a testi megjelenés, ezen kívül érzelmi és még számos egyéb aspektust is észre vehetünk benne, amelyek egy idő után pontosan körvonalazódnak. Sokszor szimbólumokat társítunk az élményekhez. Hasonló ahhoz, mint, amikor elmeséljük az álmunkat. Számos aspektusát – a történetet, a hangulatot, a színeket, stb. – megpróbáljuk szavakba önteni, hiszen foglalkoztat, felkavar, bosszant minket. Miután elmeséltük, folyamatosan pontosítjuk, aminek következtében előbukkanhatnak egyre finomabb részletek: például „olyasmi, mint amikor olyan fémes ízt érzel a szádban, annyira féltem” vagy „nagyon meleg volt, de nem olyan meleg, mint nyáron, hanem inkább…”. Keresgéljük a megfelelő szavakat és ezáltal bomlik ki az egész álom. Ilyen a fókuszolás is, persze korántsem álomszerű állapotban vagyunk, hanem a megközelítés hasonló.

– Az eleinte homályos érzékelésből azáltal, hogy egyre több mindent megfogalmazunk, előbukkannak a részletek és árnyalatok.

– Igen, ráközelítünk az élményre és egyre több részletet észreveszünk. Ilyen értelemben tágítjuk a figyelmünket, amikor befelé haladunk. Olyan mintha lenne egy multi-érzékelős kameránk, mintha 7D-s moziban lennénk, ahol minden érzékszervi csatornánkon fogjuk az adást.

– Említetted, hogy az imagináció is része a fókuszolásnak. Hogyan kell ezt elképzelni? Hipnózis-szerű tudatállapotban zajlik az ülés?

– Nem hipnózis, egyfajta elcsendesült állapot, talán kicsit módosult, de tudatában vagyok mindennek, ami történik. A fókuszolás során beszélgetés zajlik: a fókuszoló visszajelez, a partner kíséri vagy reagál erre. Beszélgetnek. Ebben az állapotban nagyobb hangsúly van a jobb agyféltekei érzékelésünkön, sokszor képekben kommunikálunk.

– Mit jelent pontosan a jobbagyféltekés működés?

– A bal agyfélteke absztraktabb, keretrendszerben gondolkodik, a jobb viszont egészlegesen érzékel, és a jobb van kapcsolatban a limbikus aggyal, az agytörzzsel és a testtel, tehát ide futnak be a testben őrzött információk. A fókuszolás jól támogatja a két agyfélteke közötti kapcsolatot.

– Olyan értelemben támogatja jól, hogy a jobb agyfélteke által egészlegesen érzékelt információkat a bal agyfélteke tudatosítani képes azáltal, hogy nevén tudja nevezni és be tudja illeszteni egy keretrendszerbe?

– Igen, ezeket a tudattalan tartalmakat a bal egyfélteke számára elérhetővé teszi a módszer és ebből adódik, hogy a jobb agyfélteke bele tud nyúlni a tudattalan kincsesládájába, elő tud húzni egy „kincset” és nevén tudja nevezni.

– Konkrétan mit értesz ez alatt? Például egy évek óta ismétlődő mintázatban egyszer csak új megoldási kulcsom lesz?

– Konkrétan egy új megoldás is születhet, igen. Az életünkben mindig vannak nehézségek, ezen nem tudok változtatni, ilyen az élet. De a saját hozzáállásomon tudok változtatni ennek a „kincsnek” a segítségével. Ha van rajtam egy „gyémántköves nyaklánc”, amivel adott esetben tudok fizetni, az nagy különbség ahhoz képest, hogy nincs.

– Nagyon fontosnak érzem, hogy ezt saját magamból tudom előhúzni.

– Igen és azért van bennünk, mert egészlegesen érzékelünk mindent,

ott van bennünk minden információ és megoldási kulcs is,

csak sokszor mélyre kell értük merülni vagy ráfókuszálni a kameraszöget.

– Bálint Sándor írt a természetes szülés viselkedési kódjáról, ami egy kincsesládában található minden nő tudattalanjában. Döntő jelentőségű, hogy a szülés során hozzáférünk -e ehhez a kódhoz vagy sem. Ezek szerint a fókusz módszer kiválóan alkalmas lehet szülésfelkésztésre is. Van erről tapasztalatod?

– A várandósságnál különösen előtérbe kerül a test, egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni: az egész várandósság a testről szól, hogy van a testem, hogy érzi magát. E miatt sokkal könnyebb is a várandósokkal fókuszolni. Használjuk is a Perinatusban szülésfelkészítésre, a magzattal való kapcsolat erősítésére. Legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy az a várandós, aki fókuszolt, jobb kapcsolatba kerül a testével, jobban bízik benne és szülés után könnyebb a babájával a kapcsolatteremtés. Könnyebb a baba jelzéseit jól értelmezni, könnyebb a nehézségeit csillapítani.

– Milyen esetekben bizonyult még hatékonynak a módszer?

– A szülő-csecsemő konzultációban, amikor a baba kezdi magát érzékelni az anya tükrében, akkor hatékonyan tudjuk megtámogatni az anyát ezzel a módszerrel.

– Olyan értelemben, hogy minél tudatosabb az anya érzékelése, annál pontosabb tükröt tud tartani a gyerekének?

– Igen, minél jobban látja a valódi babát, annál pontosabb lesz a tükör. Például, amikor odébb gördül, vagy messzebb mászik a baba, akkor az édesanya többféleképpen értelmezheti ezt a mozdulatot: akár azt is érezheti, hogy eltávolodik a gyerekem, mert nem szeret engem, de azt is láthatja benne, hogy elegendő jót adtam neki és elindul felfedezni a világot.

– Hát ez nagyon nem mindegy.

– Nem bizony. A baba mozdulata ugyanaz: eltávolodik, de az, ahogyan erre az anya reagál – a saját története miatt – vagyis mit tükröz vissza, az nagyon eltérő lehet. Nagyon nehéz, ha az anya ezt úgy értelmezi, hogy a gyermeke elutasítja őt. Egy torz énkép felé indítja a babát, hiszen azt a tükröt kapja a kicsi, hogy ő olyan valaki, aki elutasítja az anyukáját.

Az önértékelés, önbecsülés alapozódik meg a kora gyerekkorban.

A kisgyerekként kapott torz tükör fókuszolással felülírható, ami által a személyiség megerősödhet és magabiztosabbá válhat.

– Mindenkinek jó ez a módszer vagy vannak ellenjavallatok?

– Egy egészséges személyiségnek a szokásos problémákkal, elakadásokkal hasznos lehet.

– Milyen helyzetekben kifejezetten hatékony?

– Amikor valaki távol van a valódi érzéseitől. Érzés az, amit megnevezünk már. Az érzésnek van egy testi háttere, amihez sokszor előbb tudok kapcsolódni, főleg ha nem tudom még nevén nevezni az adott érzelmi élményt. Például ha egy olyan közegben nőttem fel, ahol letiltották a haragomat gyerekként, akkor előbb érzékelem egy dühítő szituációban, hogy melyik testrészem feszül, hogy áll a mellkasom, a gyomrom. Idővel beazonosíthatom, hogy ha ezek a testi tüneteim vannak, akkor éppen haragszom. Visszatanulható, hogy ez a harag. Ha már nevén tudom nevezni, onnantól tudok hozzá kapcsolódni.

– A testünk mindent tárol.

– Igen és minden érzelmünknek megvan a fiziológiai tünetegyüttese. Külön figyelmet szentelnék, annak a ténynek, hogy szintén a testünk – procedurális memória – tárolja a preverbális időszakunkból származó emlékeket, amikor az alapok kialakulnak. Például az érzelemszabályozásunkra kiható emlékeket.

– Az érzelemszabályozás mikor alakul ki?

– Az első 1,5 –3 évben alakulnak ki az érzelemszabályozás alapjai. 4 éves kortól emlékszünk, onnantól van én-érzékelésünk, de a korábbi korszakból nagyon sok minden elraktározódik. Nagyon fontos, hogy míg a frontális lebenyünk működik egyfajta gyorsasággal, a mögötte lévő limbikus agy, az agytörzs különböző részei sokszoros gyorsasággal működnek. Olyannyira gyorsan, hogy automatizmusok mentén cselekszünk bizonyos érzelmi helyzetekben.

– Minek az irányításáért felelős a frontális agy és miért a limbikus?

– A frontális agy felelős az szabályozásért és a születésünk után indul fejlődésnek. Ez a társas agyunk, ami kapcsolatainkban fejlődik. Általa tanuljuk meg, hogy mi micsoda, mit lehet, mit nem. Lehet –e félni, szorongani, haragudni vagy nem. A limbikus agy az érzelmi agy, ahol nagyon gyorsan dolgozódik fel az információ. Sokkal hamarabb megijedünk, mint hogy tudatára ébredünk, hogy megijedtünk. Többször olvastam már azt a példát, hogy hamarabb felhúzta az anya az ablakot egy szafari túrán, minthogy a kígyó odacsapódott az ablakukhoz. Ebben az esetben a gyors reakció pozitív kicsengésű volt, de abban az esetben, amikor társas helyzetben vagyunk, gátló is lehet az automatikus reakció, mert zsigerből cselekszünk.

Már rég egy bejáratott automatizmus szerint reagáltunk valakire, mire egyáltalán felfogjuk, hogy mi történt.

Egy klasszikus példa, hogy az irodában, már összerezzentem, mikor a főnök belép. Fókuszolással lehet ezen változtatni és meg tudok tanulni új működési módokat.

– Ez azt jelenti, hogy ez az ösztönös, automatikus reakció felülírható?

– Begyakorolható egy új működési mód azzal, hogy hamarabb visszatalálok önmagamhoz. Visszanyerem a jelenlétemet, a józan ítélőképességemet és eszembe juthat olyan megoldás, ami eddig még sosem. Az automatizmusok mentén mindig ugyanazon az úton jár az agyam, nem találok új megoldást, de ha másfelé indulok el, akkor másképp látok és eszembe juthat más lehetőség, megoldás. Ilyenkor a kreativitás mindenképpen fejlődik.

– Tehát abban az esetben is segíthet ez a módszer, ha valakinek az életében ismétlődnek bizonyos párkapcsolati vagy viselkedési minták?

– Igen, önsegítő módszerként is akár. Lesz egy eszköz a kezemben, amihez szorult helyzetben is nyúlhatok. Vannak úgynevezett fókuszpillanatok. Vagyis nem kell minden egyes alkalommal 10 percet arra szánnunk, hogy visszanyerjük jelenlétünket, hanem amikor a főnök szól, egy fókuszpillanatban már önmagam vagyok és nem áraszt el a félelem.

– Nem teljesen világos mit takar a fókuszpillanat. Egyedül egy pillanat alatt valamilyen technika segítségével visszatérek az ”itt és most”-ba?

– Egy pillanatra megállok és figyelek. Nem cselekszem azonnal. Csak befelé figyelek és abban a pillanatban, amikor megérzem, hogy újra jelen vagyok, vagyis ura vagyok magamnak, akkor már másként tudok reagálni. Apró pillanatokban egy apró pillanat elég. Nyilván életünk nagy döntése előtt nem egy fókuszpillanat fog segíteni, hanem a helyzet alapos megértése.

– Ahogy hallgatlak, az a benyomásom támadt, hogy az első fókuszélmény erősen hathat arra, aki még soha nem dolgozott testet is bevonó módszerrel. Nem ijesztő ez sokszor?

– Azt is megtanuljuk, hogy nem kell elkerülni a negatív érzéseinket, képeinket. Nagyon sokan azt tanulták meg, hogy ne érezzék a negatívnak mondott érzelmeiket, mert úgy könnyebb az élet. Nem merik, vagy nem tudják már érezni azokat. Sokféle módon tudunk másfelé figyelni: eszünk, tévét nézünk, játszunk, stb. A fókuszolás abban tud támasz lenni, hogy megtapasztalhatjuk, hogy ezekkel a nehéz érzésekkel is lehet együtt lenni. Idővel könnyebb is ezt megtenni.

Megtanulunk jelen lenni, akkor is, ha fáj. Talaj kerül a talpunk alá, ami segít elhordozni a fájdalmat és már nem áraszt el.

Megtanulunk szemlélődni. S ekkor közelebb kerülhetünk ahhoz is, ami öröm, jóság és valódi.

– Azért tudunk közelebb kerülni az örömhöz, mert az ellenállásra fordított energia felszabadul?

– Attól, hogy nem veszünk tudomást a nehézségről, még ott van és sok energia azt visszanyomni vagy menekülni előle.

– A szülésfelkészítésen, várandós kísérésen, csecsemőkonzultáción túl milyen célcsoporttal fókuszáltok még a Perinatusban?

– Kidolgoztunk 4 tematikus csoportot: az egyik a Belső kincsek, erőforrások, vagyis hogyan férünk hozzá az erőforrásainkhoz. A második a Kapcsolatokról szól, hiszen mindent, amit tudunk, a világról kapcsolatokban tanuljuk. Itt megtanuljuk, hogyan tudunk jelen lenni, amikor elragadnának az indulataink, vagy amikor olyan emberek társaságában vagyunk, akiket nem kedvelünk. De kitérünk arra is, hogyan tudjuk még javítani a viszonylag jól működő vagy jónak mondott kapcsolatainkat. A harmadik csoport az Örömről és a háláról szól, vagyis arról, hogy a nehézségek mellett is meg tudjuk élni az örömöt. Ha megállunk egy pillanatig, hálát tudunk adni dolgokért. Ez nem jelenti azt, hogy eltagadom a nehézségeimet például, ha eltörtem a nagymama utolsó gyönyörű porcelánját, akkor nem kell átkeretezni és azt mondani, hogy nem baj, legalább helyet csinálok az újnak, hanem el lehet siratni, hogy eltört, de ettől még a család egészséges és vannak örömteli pillanatok. Ilyen értelemben nem a mérleg kiegyenlítésére törekszünk, hanem elviseljük, kibírjuk azt, ami nehéz és észrevesszük azt, ami jó és hálát adhatunk ezekért a pillanatokért. Az utolsó a Mindset címet kapta. Ez egy nagyon érdekes dolog. Mindannyian ismerjük magunkban azt a hangot, hogy „nem vagy elég jó!”, „neked ez nem fog menni, bele se fogj!” vagy „nem vagy elég szép, ne vedd fel ezt a ruhát!”. A csoporton azt járjuk körül, hogy ezzel a belső hanggal hogyan lehet dolgozni. Minden félévben indul egy nyolcalkalmas csoport és 2 év alatt körbejár az egész. S minden témához kidolgoztunk egy hétvégi csoportot is, ami sűrű és intenzív ugyan, de azért dolgoztuk ezt így ki, hogy azok is eljuthassanak, akik nem tudnak 8 alkalmat bevállalni. Nem ugyanaz van hétvégén, mint a 8 alkalmas csoportban, tehát lehet együtt is vagy külön-külön is részt venni rajtuk.

Hatvani Csilla