Interjú Schwarcz Ágnessel stresszről és relaxációs módszerekről

MI KÖZE A STRESSZNEK BARBA PAPÁHOZ?

Meghallani azt a bizonyos belső hangot. Nehéz, mert nagy a zaj. Sok a „kell”. Pedig fontos lenne. Megállni. Bevárni önmagunkat. Találkozni. Érezni testünk súlyát, melegét, lüktetését. S békén hagyni. Csak úgy lenni.  Schwarcz Ágnessel, autogén tréning trénerrel és mentálhigiénés segítő szakemberrel beszélgetünk a várandóság alatti feszültségkezelésről.  Kiderül, hogyan reagál a magzat arra, amikor az édesanyja relaxál, és az is, hogy mennyi minden segíthet az anyának élete egyik legnagyobb átalakulása során.

– Más jelentéstartalma van a stressz szónak a pszichológiában és más a hétköznapi nyelvhasználatban. Te mit értesz stressz alatt?

– Stressznek nevezik azt a hatást, ami engem ér, de azt is, ahogyan érzékelem azt, és azt is, ahogyan reagálok rá. Hétköznapi értelemben stressznek nevezünk mindent, ami feszültséget kelt bennünk. Vegyünk egy erős stresszhatást: sétálok az utcán és egy biciklis majdnem elüt. Félreugrok. Majd folytatom az utam és optimális esetben a bennem keletkezett feszültség szép lassan lecseng. Tehát érzékelem, ami történik, valamilyen módon kiértékelem, és cselekszem. Utána a helyzet okozta feszültség elnyugszik. De ha három nap múlva még iszonyú feszült vagyok e miatt vagy elkezdek félni az utcán, akkor ott valami történt.

– Ez az a pont, ahol a folyamat kilép a normális mederből. Itt kellene megállni és foglalkozni vele?

– Fontos a stresszreakció és szükséges ahhoz, hogy meg tudjunk oldani helyzeteket. Amikor jön felém a kerékpáros, nem gondolkodom, hanem félreugrok. De utána vissza kellene térni az eredeti állapotba. Akárcsak Barba papa, aki, ha a helyzet megkívánja autóvá, szánkóvá vagy hárfává változik. Alkalmazkodik. Majd visszaváltozik eredeti formájába. Ez jelzi a stresszreakció végét. Ez az, ami nem szokott megtörténni akkor, amikor krónikus stresszállapotban vagyunk.

barbapapa

– Ha hosszú ideig krónikus stresszállapotban vagyunk, az válik megszokottá. Elviselünk túlzott terheléseket és nehezen tolerálunk olyan szituációkat, amiket normális esetben el tudnánk hordozni.  Milyen jelei vannak még a krónikus stresszállapotnak?

– A krónikus stressz mindig egy elhangolódás: ekkor már nem 220V-on működünk, hanem állandó 250V-on. Barba papával élve: folyamatosan szánkó vagy autó vagyok még akkor is, amikor már nincs rá szükségem. Akkor is feszülök, amikor éppen nincs miért. Ilyenkor megjelenhetnek alvási nehézségek, izomfeszülések – nagyon gyakran a nyak és váll környékén -, és különböző megbetegedések. Ilyenek lehetnek: az immunrendszer problémái, emésztési zavarok, allergiák, fejfájás, pánik, szorongás, krónikus megbetegedések. Manapság rengeteg az inger és az elvárás, ami kívülre irányítja a figyelmet. Kiskorunktól azt tanuljuk meg, hogyan oldjunk meg feladatokat. Befelé figyelni viszont nem tudunk. A feladattal vagyunk kapcsolatban és nem önmagunkkal. Folyamatos „csinálás” van, ami egy percnyi nyugtot sem hagy. Ez egy örökös stresszhelyzet, amelynek gyakran nincs lecsengése. Nem tudunk megpihenni. Még kikapcsolódni is aktívan szoktunk, kifelé figyelve.

– Amikor figyelmünket kívülről elkezdjük befelé irányítani, hirtelen megérezhetjük, mennyire túlterheltek vagyunk. Ez néha akár ijesztő mértékű is lehet, nem?

– Amikor elkezdjük megfigyelni a testérzeteinket, tényleg „felhangosítódik” sok minden. Ilyenkor „meghallhatjuk” a fájdalmainkat is. Relaxálás alatt előfordul, hogy egy évek óta feszülő izom elkezd kilazulni, ami kellemetlen érzetek felbukkanásával járhat. Ezeket megfigyeljük, tudatosítjuk és békén hagyjuk. Nem csinálunk semmit.

“Szabad érezni azt, ami van.
S ettől el tud csitulni a feszültség és a fájdalom.”

Ha minden áldott nap egyszer vagy kétszer belemegyünk ebbe az ellazult állapotba, majd kijövünk belőle, az olyan, mint amikor apránként engedjük ki a gőzt. Tehát ez a folyamat szabályozható. Pont emiatt csak rövid ideig megyünk bele, majd kijövünk belőle. Egyrészt ez felér egy napi szintű belső tisztulással, másrészt hosszú távon egy alacsonyabb feszültségi szintet eredményez. Ennek köszönhetően a 250V-os működésünket vissza tudjuk állítani a normál 220V-ra.

– A rendszeres relaxálással elsisteregtethetjük a feszültséget. Ezzel megelőzhetjük a nagy robbanásokat vagy a nyaraláskor oly gyakori megbetegedéseket?

– Amikor a mókuskerékből hirtelen átváltunk a nagy semmittevésbe, előfordulhat, hogy megbetegszünk. A robbanások megelőzésére, illetve számuk jelentős csökkenése érdekében jó, ha apránként tudjuk kiengedni a gőzt a hétköznapokban. Ráadásul a relaxációval megtanulunk befelé figyelni, segítségével hamarabb észrevesszük, mit is érzünk tulajdonképpen és újratanulhatjuk azt, hogy miként szabályozzuk magunkat vissza a normális működésünkbe. Ez egy zsigeri tudás, amit például a babák tudnak.

 

feszültség sisteregtetés

– Tehát a babák – ha jól vannak -, képesek a befelé figyelésre, ellazulásra. Zsigeri működés alatt azt érted, hogy ők még képesek figyelni a szervezetük működésére, érzeteire és megfelelő módon reagálnak is ezekre?

– Ha megnézel egy babát, folyamatosan kapcsolatban van a belső történéseivel és ennek megfelelően ad jelzéseket. Ha nem akar velem foglalkozni, akkor félrenéz vagy becsukja a szemét. Amikor fáradt vagy fáj valamije, nyöszörög és sír. A sok külső inger még nem vitte ki a figyelmét, befelé figyel és együttműködik a szervezetével. Ő még benne van a zsigeri működésében.  Ez az, amit mi elfelejtettünk. Nálunk a feladat az első. Hiába érezzük, hogy fáradtak vagyunk, még nem ülünk le pihenni, mert például nincs elmosogatva.

– Ha ezt a babák tudják, akkor feltételezhető, hogy már az anyaméhben is sok mindent megtanulnak.

– Az anyaméhben lévő magzatok külső környezete az anya. Amit ilyenkor az édesanya átél, közvetíti a babája felé. Hatnak rá a hangok, a hormonok, a mozgások, az édesanya táplálkozása is többek között. Sok mindent átél, tanul és alkalmazkodik. Arra az életre készül fel, amely a születés után várja. Ha egy háromgyermekes családban folyamatos a zsizsegés, akkor nagyon jó, hogy már a pocakban is ezt tapasztalja.  Erre szokta mondani Andrek Andrea (szerk. pszichológus), hogy „Nehogy Mozartot hallgassunk, ha mi a Tankcsapdát szeretjük! Akkor hallgassunk Tankcsapdát!”

– Hogyan reagál a magzat arra, amikor az édesanyja relaxál?

– A várandósság és az első életév olyan, mint a számítógépen az operációs rendszer telepítésének időszaka: ilyenkor rögzülnek az alapbeállítások. A relaxáló kismamák babái már az anyaméhben megtanulják a stresszkezelést. Ők is átélik a feszültséget és azt, hogy utána el lehet pihenni.

“Ha az anya relaxál, a baba zsigerileg megtanulja milyen a megnyugvás.”

Azt tapasztaltuk, hogy ha „csak” a progresszív relaxációt elvégzi naponta a várandós édesanya, nagy valószínűséggel egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, jobban kommunikáló babája fog születni.

– A kulcsszó a lecsengés. Sokszor ez az, amire nem szakítunk időt, talán nincs is eszközünk. Az autogén tréning egy hatásos stresszkezelő technika, aminek te a szakértője vagy. A sok módszer közül miért pont ezt választottad?

– Kiemelten jónak tartom, mert a segítségével hozzáférek azokhoz a zsigeri működéseimhez, amikhez másként nem, vagy nehezen. Egy jól begyakorolt autogén tréning folyamat kiépíti a feltételes reflexet, aminek köszönhetően 10-15 perc alatt ki tudom pihenni magam. Arról van szó, hogy egy relaxált állapotban megfigyelem a belső érzeteimet, amikhez mondatokat is rendelek.  Így kapcsolatba kerülök önmagammal, mialatt elpihen a testem. Ez egy karbantartás. Napi szintű. Egy forró fürdő is ellazít, de a gondolataim pörgését, és az általuk előidézett zsigeri reakciókat nem feltétlenül csillapítja le.

– A testérzetekhez rendelt, ismételt mondatok akadályozzák meg a gondolatok elkalandozását?

– Elkalandozhatnak, de mindig visszatérnek. A gyakorlat közben megfigyelem azt, hogy amikor pihenek, egy kicsit elengednek az izmaim és nehezebbek a karjaim. Eközben magamban mondom, hogy a két karom nehéz. Ez egy formula. Tulajdonképpen megfigyelek egy élettani reakciót, rendelek hozzá egy mondatot, ami leköti a gondolataimat és hagyom a testemet ellazulni. Amikor ezt jól „összetanultam”, akkor előáll az a fajta relaxált állapot, amelyből elindulnak a regeneráló folyamatok: javul az emésztés, erősödik az immunrendszer, regenerálódik az ideg- és a hormonrendszer. Pihennek az izmok. Nemcsak lelki, de testi szintű tisztulás, gyógyulás indul el. Ezt más módszerekkel nem tudtam elérni.  Azt is mondják, hogy ez a tízperces gyakorlat három óra alvásnak felel meg.

– Ez jóval többnek tűnik, mint egy egyszerű feszültségoldó technika.

– Valóban többről van szó: az immun- és idegrendszer, a belső elválasztású mirigyek optimális működésére is kihat. Az autogén tréning a legtöbbet kutatott relaxációs módszer, ezért számtalan vizsgálat igazolja a szervezet egészére gyakorolt jótékony hatását, lelki és élettani vonatkozásait is. Olyan esetekben is nagy segítség, amikor elsőre nem is gondolnánk rá: gyakran ajánljuk fogantatási nehézséggel hozzánk érkezőknek is. Az idei MPPPOT (szerk. Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság) konferencián beszéltem egy harmincas évei közepén járó fogantatási nehézséggel küzdő kliensemről, aki autogén tréningre járt hozzám. A gyakorlás során a testérzeteit megfigyelve, felbukkantak képek, emlékek, amiket összekapcsolt egy húszévvel azelőtti veszteségével. A tudatosítás után, átélhetővé váltak a hozzá kapcsolódó érzelmek, amely jelentősen csökkentette a stressz szintjét. A tréning végére megfogant.

-Ebben az esetben nem egy külső hatás, hanem egy érzelmi folyamat elakadása okozott magas stresszszintet. A várandósság nemcsak testi, hanem lelki változással is jár. Az ilyenkor felbukkanó szokatlan érzések is gerjeszthetnek feszültséget?

– A várandósság egy óriási átalakulás. A megszokott testünk megváltozik, hiszen egy új életnek ad otthont. Ez egy igazi csoda! Mind emellett megjelenhetnek nehéz érzések is. Fel kell készülni az anyaságra, illetve egy új élet fogadására. Az élet visszavonhatatlanul megváltozik.

“A szokatlan vagy ambivalens érzelmek megjelenése nagy feszültségforrás lehet. Sokszor azt gondoljuk, hogy ezeknek az érzéseknek az átélésekor ártunk a magzatnak, pedig pont ellenkezőleg:taníthatjuk őt.”

Meg is lehet mondani a babának, hogy ez nem róla szól, hanem arról, hogy egy teljesen új élethelyzet állt elő, amivel most meg kell birkóznunk. Már ekkor megtanulhatja a gyerek, hogy anya sem tökéletes, viszont keresi az eszközöket arra, hogy feloldja ezeket a nehézségeket. Szabad érezni azt, ami van.

– A külső környezet stabilitása – az anyagi biztonság, a párkapcsolat, a család támogatása -, elegendő lehet –e a belső változások kiegyensúlyozására?

– Sokan keresnek meg azzal, hogy mindenük megvan, mégsem érzik jól magukat. A külső tényezők nyilvánvaló fontossága mellett, például lehet, hogy egy valami nagyon hiányzik az életükből és ez az érzés mindent felülír. Nemcsak a stresszhatás fontos, hanem a befogadó érzékelésén is sok múlik. Például, lehet, hogy adott egy szuper férj és apa, aki mellett az anya mégsem érzi biztonságban magát valami miatt. A környezetet hiába alakítjuk tökéletesre, ha zajlik bennünk valami, ami miatt ezt nem tudjuk átélni. Ezt is nagyon fontos felismerni!

– Mik ezek a belső történések, amik ilyenkor megjelenhetnek?

– A várandósság alatt nagyon sok minden megérintődik a saját történetünkből: a saját magzati korunk, a saját születésünk, a gyermekkorunk, de ugyanígy az édesanyánké is, hiszen petesejtként már ott voltunk a hasában, amikor ő két hónapos magzat volt. Sejtszinten tároljuk ezeket az emlékeket. Mindaz, ami vagyok, azoknak a hatásoknak az összessége, amelyek sejtkorom óta engem értek. A genetikai információ kódolja azt, hogy milyenek leszünk. Igen ám, de azt ma már az epigenetikai kutatásokból tudjuk, hogy a környezeti behatások határozzák meg, hogy egyes génszakaszok leolvasódnak-e vagy sem. Ez is öröklődik, nem csak a genetika! Ez segíti a környezethez való adaptálódásunkat. Anyáról lányára, illetve családról családra öröklődik az, ahogyan reagálunk a környezetünkre, azaz melyik génszakaszunk olvasódik le, illetve melyik nem. Attól, hogy a cukorbetegség génje megtalálható bennünk, még nem biztos, hogy cukorbetegek leszünk. Patkányokat vizsgáltak több generáción keresztül. Félelmet keltettek a patkányokban és ezt a behatást összekapcsolták egy bizonyos illattal. Az unokák, akik sosem találkoztak ezzel a behatással, erre az illatra félelemmel reagáltak.  Hordozzuk a felmenőinket ért hatásokat. Ugyanígy őrizzük a jó megküzdési stratégiájukat is, hiszen létezünk. Biztosak lehetünk benne, hogy a felmenőinknek adaptív megküzdési stratégiáik voltak, hiszen itt vagyunk! Sőt, ha várandós vagyok, annyira itt vagyok, hogy én is éppen az életet adom tovább. Az is egy jó stresszkezelés, ha megtanuljuk értékelni azt, amink van. Jó megállni egy kicsit és tudatosítani mindazt az értéket, amit hordozunk generációkon keresztül.

 

 

transzgeneráció2

– Volt szó relaxálásról, transzgenerációs értékeink tudatosításáról. Mi segíthet még?

– Felszabadító érzés, ha beszélünk az aggályainkról a barátainknak, ismerőseinknek, védőnőnknek, szülésznőnknek. Megnyugvást hozhat az is, ha más várandósokkal megoszthatjuk észrevételeinket, tapasztalatainkat. Azért is dolgoztuk ki a Várandós relaxációs csoportjainkat, mert ha az édesanyák egymással beszélgetve rájönnek, hogy mindaz, amit éreznek teljesen normális, megnyugtatóan hat. Minden érzet, ami a szokásostól eltérő, az teljesen normálisnak bizonyulhat ebben a más állapotban. A mai anyáknak – ellentétben az előző generációval – már van választási lehetőségük, viszont a rengeteg információban el is lehet veszni. Nagy stresszt szokott okozni például a „Mitől lesz elég jó a várandósságom vagy a szülésem?” témakör, amiben sokszor totálisan ellentmondó információk között kell eligazodniuk. A realitás érzékelése szempontjából is kulcsfontosságú a befelé figyelés, hiszen az önmagunkhoz való kapcsolódás teszi lehetővé a belső iránytűnk megtalálását.

– A számunkra hiteles emberekkel és a sorstársakkal való beszélgetés önmagában is megnyugvást hoz. Elegendő lehet csupán ennyi a feszültségeink kezelésére?

– Gyakran igen. Ezt nevezzük oxitocin alapú stresszválasznak. Stresszhelyzetben keressük a társas támogatást, hiszen falkaállatok vagyunk: a külső támadásra közelebb húzódunk a csoporthoz. Amikor közel megyünk a társainkhoz, megtapasztalhatjuk azt, hogy nem vagyunk egyedül. Összetartozunk. Ilyenkor oxitocin, más néven „szeretethormon” választódik ki bennünk. Ha el tudom sírni a bánatomat egy barátnőmnek, netalán még egy ölelést is kapok, kioldódhat a feszültség.

– Csak akkor tudunk a helyzetnek megfelelően reagálni, ha tudomásul vettük azt, ami jelen pillanatban zajlik bennünk. Tulajdonképpen ez a feszültségkezelés alapja?

– Kulcskérdés, hogy meghalljuk a belső útmutatásunkat. Ez a fajta befelé kapcsolódás azt eredményezi, hogy organikus egészként kezdünk gondolni magunkra. Érzékeljük minden porcikánkat, kapcsolatba kerülünk a belső működésünkkel. Minden, amit érzünk, lejátszódik a testünkben is. Gondoljunk csak bele, hogy nap, mint nap milliárdnyi sejtünk végzi a saját feladatát és emellett kapcsolatban vannak egymással, kommunikálnak, együttműködnek. Amikor ezzel az intelligenciával kapcsolatba kerülünk, akkor meghallhatjuk a jelzéseit, amikre már tudunk reagálni. S békén hagyni, hogy regenerálódni tudjon és továbbra is jól tehesse a dolgát. Ez önmagában is nagyon nagy változásokat eredményezhet.

Hatvani Csilla

Ágnes üzenete a szülőknek:

„Ha a gyerekemet (és magamat) fel akarom készíteni a jövőre, az mindig a jelen pillanatban történik. Testérzet mindig csak itt és most van.  A legegyszerűbb légzéses vagy izomfeszítéses módszer is mindig a jelenbe hoz vissza. A gyerekágynál és a kisgyerekes időszakban is a jelenlétemre, az „itt és most”-ban való tájékozódásra lesz a legnagyobb szükségem.”

 

Agi77

Mentés