Kedves filmnéző!

Kérjük, a film megtekintése előtt olvasd el bevezető gondolatainkat.

Az In Utero című film a magzati létről, valamint az anyaméhben szerzett tapasztalatoknak az ember fejlődésére, viselkedésére és közvetve egy egész társadalomra gyakorolt hatásairól szól.

Egy magzat sokféle tapasztalatot szerezhet az anyaméhben attól függően, hogy a szülei és a tágabb környezete milyen körülményeket biztosítanak számára. Megélhet elégedettséget és örömet, időnként találkozhat feszültebb időszakokkal, szomorúsággal és elkeseredettséggel, majd ezek elmúlnak és újból egy kiegyensúlyozottabb időszak következik – ez az élet természetes hullámzása. Az In Utero NEM ezekről a hétköznapi helyzetekről szól. Fókuszában azok a történetek állnak, amikor a kisbaba élete igen súlyos körülmények között indul : háborúk és éhezés közepette, traumatikus tapasztalatok érik, az édesanyja állandó szorongásban, stresszállapotban él a várandóssága során stb. Fontosnak tartjuk ezt a különbséget hangsúlyozni, mivel a filmben felvázolt, babára gyakorolt negatív következmények ilyen súlyos helyzetekből és nem a hétköznapi értelemben vett problémákból (pl. vita, veszekedés, költözés feszültségei stb.) erednek.

A film a nehéz életkezdet következményeit mutatja be, de egy fontos szempontra nem tér ki. Előfordulhat, hogy egy kisbaba élete súlyos körülmények között indul, ami azonban nem jelenti szükségképpen azt, hogy egész életén keresztül hordoznia kell ennek negatív következményeit. Minden életkorban megtalálhatjuk az utakat a traumatikus tapasztalatok feldolgozásához és egy egészségesebb életforma kialakításához. Az élet is felkínálja a korrekció lehetőségeit (pl. egy kisbabánál a szülői szeretet és melegség megerősítheti a korábban megrendült biztonságérzetét), valamint szakértők bevonásával is megtámogatható ez a folyamat. A nehéz életkezdet tehát nem determinálja a nehéz életet, hisz bármikor lehetőségünk van letenni ezt a csomagot, és kialakítani egy boldogabb, teljesebb életet.