Gyermek halála
Egy gyermek halála rendkívül fájdalmas veszteség. Míg 80-100 évvel ezelőtt ez mindennapi eseménynek számított, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már jóval ritkábban találkozunk vele. Talán ezért is számít tragikus eseménynek, amely megrengeti a világ kiszámíthatóságába és biztonságába vetett hitet, lelki egyensúlyunk egyik alapkövét.
Számos tényező függvénye, hogy a családot miképpen érinti a veszteség, és hogyan zajlik gyászfolyamatuk. Sokat számít, ha felkészülhettek a halálesetre, ha el tudtak búcsúzni a gyermektől. Lényeges szempont az is, milyen támogatást kaptak a környezetüktől. A szakszemélyzet megértő és támogató viszonyulása, a családtagok és barátok által nyújtott érzelmi és fizikai támasz sok erőt nyújthat a nehéz időszakban, ahogy a vallásos hit és meggyőződés is. Sokkal védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak azok a családok, akiknél hirtelen és váratlanul történik a haláleset, vagy nem támaszkodhatnak vallásos hitükre és a szociális védőhálóra.
A gyászfolyamat sajátosságai
A halálesetet gyászmunka követi. Amennyiben a maga természetes medrében halad, a családtagok felvállalják és átélik a gyász minden fájdalmát, kétségbeesését, haragját, a végén megerősítő, a családot összekovácsoló hatású is lehet.
A folyamatot azonban számos „kitérő” nehezítheti. Így például az átmeneti energia felszabadítók felé való elmozdulás (pl. alkohol- vagy tévéfüggőség, munkába menekülés). Ezek a gyászmunka helyébe lépő pótcselekvések ugyan rövid időre csökkenthetik a feszültséget, de hosszú távon romboló hatású. Polcz Alaine írja, hogy amennyiben a súlyos veszteséget nem követi gyász, az nemcsak egész életutunkat, további sorsunkat, de több generáció sorsát is befolyásolhatja.
A legnagyobb segítséget kisgyermek elveszítése esetén a közösségi háló támogatása nyújthatja. Ide elsősorban a családtagok és barátok tartoznak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ők egy idő után elfáradnak a támasznyújtásban, ilyenkor viszont nagy segítséget jelenthet a sorstársak jelenléte. A sorstársi közösség sokszor az egyetlen olyan hely, ahol nem kell hosszan érzékeltetni, mekkora szenvedés a szülői gyász, hiszen félszavakból is megértik egymást. Maga a tudat is gyógyító, hogy nincsenek egyedül ezzel a csapással a világban, másokkal is történnek hasonló tragédiák.
Megakadt gyász esetén pszichológus szakember vagy egy gyászcsoport képes segítséget nyújtani. Ennek szükséges volta felismerhető arról, hogy 1-1,5 éven túl is ugyanolyan erejű a fájdalom, nem csendesedik az önvád és a bűntudat, erős szorongás, elszigetelődés jellemzi a szülőt.