Művi vetélés
A terhesség orvosi segítséggel történő megszakíttatása minden esetben biológiai és pszichológiai trauma. Mivel műtéti beavatkozást igényel, és egy fejlődő emberi lény életének vet véget, mindkét fajta hatás érthető. A szülők, vagy az esetlegesen egyedül maradt édesanya döntését az esetek túlnyomó többségében a kényszer szüli, vagyis általában egy nehezen megoldható, vagy másképp talán meg sem oldható problémára válasz az abortusz. Ilyenek lehetnek többek közt az egzisztenciális eredetű gondok, párkapcsolati nehézségek vagy bizonyos magzati korban is kimutatható betegségek felbukkanása.
Művi vetélést követően is van gyászfeldolgozás
Természetesen ahhoz, hogy a magzat elvetetése felmerüljön, az anyának már előzetes tudással kell rendelkeznie terhességéről, ami egyben azt is jelenti, hogy gyermekéről valamilyen kép él a fejében. Ez a képzeleti kép azért különösen fontos, mert ez az alapja a terhesség korai szakaszában az anya gyermeke iránti kötődésének. Mindez változatos erősségű és jellegű lehet, de természetéből fakadóan ritkán nélkülözi az érzelmi töltést. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kapcsolat megszakadása, vagyis az abortusz után többnyire hasonló gyász zajlik le (gyakran nem tudatosan), mint más veszteségek után. Az, hogy gyászt él át a művi terhesség-megszakításon átesett nő, sokszor csak olyan közvetett jelek mutatják, mint a fokozott érzelmi labilitás, „ok nélküli” sírás, ingerlékenység, koncentrációs zavarok.
Az abortusz, bár megszünteti a terhességet, de a leendő csecsemővel kapcsolatos elképzeléseket nem képes megszakítani, ezért azok újra és újra felmerülhetnek. Mivel a természetes gyász folyamata is tartalmaz önvádat és bűntudatot, ez itt is megjelenik, de érthető módon fokozott mértékben, hiszen a terhesség megszakítása tudatos döntés eredménye. Amennyiben ez nem csak saját elhatározás vagy még inkább, ha a környezet kényszeríti rá a kismamát a műtétre, akkor a harag ezt követően szinte törvényszerűen kifelé fordul, azon személyek ellen, akik befolyásolták ezt a döntést. Emiatt jelenhetnek meg a már fentebb is említett indulati kitörések és nagyfokú impulzivitás.
Elmaradt gyászfolyamatok
Sokszor tapasztalni azt, hogy a gyász teljes mértékben elfojtás alá kerül, és a pár úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Ez valószínűleg azért van, mert még nem képesek szembe nézni a történtekkel, még időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg is lereagálják. Tehát igen gyakori, hogy akár évek vagy évtizedek múlva tér vissza az élmény érzelmi síkja. Fontos kiemelni, hogy a férfiaknak ugyanúgy végig kell menniük ezen a folyamaton, mint a nőknek. Pszichoterápiákból származó megfigyelések azt mutatják, hogy a feldolgozatlan abortusz a későbbi válás egyik fontos okává válhat.
Művi vetélésnél is javasolt az érzelmi hullámzás tudatosítása, leírása napló formájában. Megtörténhet a baba elbúcsúztatása is. Egy szertartás keretében elköszönhet tőle, vagy levélben megírhatja, miért döntött úgy, hogy nem születhet meg (lásd a Gyászfeldolgozást segítő utak, eszközök c. fejezetet)