Napjainkban az apaszerep erőteljes változásainak vagyunk szemtanúi. Egyre több férfi vonódik be sokkal intenzívebben és sokkal hamarabb a gyerek gondozásába és nevelésébe, mint ahogy ezt elődeik tették, a jelenség azonban még mindig nagy eltéréseket mutathat akár egy országon belül is.

A mai apák nemcsak akkor fordulnak a baba felé, „amikor már játszani lehet vele”, hanem már a megszületése előtt is bevonódnak a várandósság folyamatába: a szülőszoba ajtói megnyíltak az apák előtt, és már ők is jelen lehetnek a várandósgondozás során a védőnőknél és a vizsgálatokon. Fontos kiemelni, hogy – az anyához hasonlóan – az apai szerep kialakulása, a gyermek várása, a családi életre való ráhangolódás már a várandósság időszaka alatt elkezdődik.

Az apává válás folyamata

Az apáknak más a szülői szerephez való útjuk, mint az anyáknak. A nőknek az anyaszerephez való megérkezést nagyban megsegíti, hogy testükben (és lelkükben) is hordozzák a magzatot, az anyává válás folyamata számukra egy közvetlenül megtapasztalható testi, zsigeri élmény.

A férfiak – a kevés, bár létező testi tapasztalatok miatt – viszont elsősorban lelki síkon érkeznek meg az apasághoz.

A fő témák, amelyekkel az apák szembesülnek a gyermekvárás során:

A magzat (el)fogadása. Az apák eleinte inkább elképzelni tudják a magzatot, majd idővel a gyermek mozgásának érzékelése által (pl. az anya hasát megérintve találkoznak a rugdalózó babával) és az ultrahangképek nyomán „kézzel foghatóvá”, láthatóvá, ezáltal egyre valóságosabbá válik számukra a gyermekük.

A gyermekvárás idején a férfit erőteljesen foglalkoztatni kezdi saját férfiassága, apasága története. Számos kérdés mentén próbálja kialakítani saját elképzeléseit a számára megfelelő apa- és társszerepről. Ehhez főként saját élete élményeit használja fel: megpróbálja átgondolni, ő maga milyen apai mintát látott, és szeretné-e azt továbbadni. Ha igen, akkor mi az a jó gyakorlat, attitűd, vagy akár konkrét szokások, cselekedetek (pl. hogy sokat játsszon a gyermekével, őszinte legyen vele stb.), amiket ugyanúgy csinálna, mint a környezetében élő férfiak? Mi az, amit viszont nem szeretne átvenni a férfivonal örökségéből, és miért nem? Van-e valami, amin változtatni szeretne önmaga viselkedésében, esetleg szeretne új készségeket, tudást elsajátítani, amitől jobb apa (családfő) lehetne? A közvetlen környezete hogyan látja őt mint leendő apát? A társa milyen elvárásokat támaszt az irányába, és ő mit gondol ezekről?

A gyermeket váró apák gyakran intenzíven átélik a családfenntartás felelősségének súlyát. Sokan közülük ilyenkor nagyfokú stresszt is megélnek, a vizsgálatok szerint az első trimeszter végén (amikor biztossá válik a várandósság) és a szüléshez közeledve (a gyermek önálló emberként megérkezik) nő leginkább a stressz szintjük. Jellemző kérdések, amelyek foglalkoztatják őket: Hogyan fogunk megélni? Mennyi időt tudok szánni a gyermekemre a munka mellett? Hogyan győzöm majd a munkát, a gyereknevelést és a párkapcsolat ápolását egyszerre?

Bennük is, hasonlóan az anyához, aktivizálódhatnak a saját születésükkel, illetve testvéreik születésével kapcsolatos emléknyomok. (Például váratlanul átélhetnek erős –kellemes vagy nehezebb – érzéseket, amelyek látszólag a „semmiből” bukkannak elő.)

Hormonok az apává válás szolgálatában

Az utóbbi években kiderült, hogy azt a mély és intenzív lelki munkát, amelyet gyermekváráskor a férfiak végeznek, a biológiai folyamatok is megsegítik. Az anyák és az apák hormonális változásai nagyfokú hasonlóságot mutatnak: a várandósság során mindkét nemben azoknak a hormonoknak a koncentrációja nő, amelyek a gondoskodást, a szülői ráhangolódást segítik (prolaktin és kortizol), a szülés után pedig csökken a férfiaknál a tesztoszteronszint, ezzel átmenetileg csökken a férfiakban a szexuális vágy és a versengés motivációja. Láthatjuk, hogy az egész hormonháztartás is az apai létre való berendezkedést segíti. A témában folytatott vizsgálatok nagyon érdekes eredményre jutottak: ez a hormonváltozás a legintenzívebben azoknál az apáknál figyelhető meg, akik párjukkal szoros, bensőséges kapcsolatot ápolnak, sok időt töltenek együtt. Tehát a pár intim viszonya a várandósság alatt nemcsak a kapcsolatot erősíti, hanem megkönnyíti az apaságra való rátalálást is.

Párkapcsolati változások a férfi/ apa oldaláról

A várandósság sok változást hozhat a pár életébe, ezek egy részét fel lehet fogni kalandnak, felfedező útnak, egymás új oldalainak megismerésének. Azonban akadnak olyan új elemek is, amelyek inkább elbizonytalanítóan hatnak és a párkapcsolat vagy a kapcsolati minták újrafogalmazását igénylik.

A gyermekvárás alatt megnő a kismama intimitásigénye –akár a szexualitás rovására is – , vagyis ilyenkor több támogatást, támaszt, figyelmet, gyengédséget igényel a férfitól. Ugyanakkor a nő figyelme erőteljesen a babára irányul, így a férfi az addig megszokotthoz képest kevesebb figyelmességet, odafordulást, érdeklődést kaphat párjától. „Mindig csak a babáról, a babakocsiról és a beszerzendő tárgyakról beszél. Ez meddig marad így?” – teszik fel a kérdést a férfiak, ezzel kifejezve elbizonytalanodásukat és a hiányérzetüket. Ez csökkentheti a férfi biztonságélményét a kapcsolatban, vagy akár indulatokat is szülhet, nemcsak a nő, de a baba irányába is.

Mi lehet a megoldás? A legjobb, ha őszintén beszélnek az igényeikről, a hiányérzeteikről és kifejezik egymás felé a nehéz érzéseiket is. Emellett a pár tagjai erősítsék, támogassák is meg egymást azzal, hogy visszajelzik, ha valamit jól csinált a másik, ha egyiküknek jól esett, hogy törődtek vele.

Megváltozott női test és szexualitás

A férfiak sokféleképpen reagálhatnak a várandós nő testi változásaira. Vannak férfiak, akiknek nehézséget jelent ezzel szembenézni, mivel a várandós nő teste nem felel meg a mai kor karcsúságot preferáló nőideáljának. Mások számára kifejezetten izgalmat jelenthet a dúsabb női domborulatokkal való találkozás.

A szexualitás tekintetében a nőknél a hangsúly áthelyeződik az erotikáról a gyengédségre, intimitásra. A megváltozott női test és a baba jelenléte a férfiak szexuális igényeire is hat. Az a félelem, hogy árthatnak a babának vagy a „hárman vagyunk az ágyban” élmény visszafoghatja őket. Érdemes ezeket a dilemmákat megbeszélni, kifejezni egymás felé az igényeket, lehet ez egy új felfedező út: fedezzék újra fel, kinek mi esik jól, hogyan esik jól stb.
Mindezekből látszik, hogy a várandósságból korántsem csak az anyák részesülnek, számos közvetett vagy közvetlen hatás éri a férfiakat, amik nagymértékben alakítják az ő életüket is, úgyhogy indokolt várandós férfiakról beszélni.

 

Couvade-rítus

Számos természeti nép rituáléi között léteznek kimondottan férfiaknak szóló rituálék, amelyek a várandóssághoz és a gyerekszüléshez kapcsolódnak, és az apává érés folyamatát segítik. A couvade kifejezés francia eredetű, jelentése költ, kotlik, magában hordoz.

A legtöbb rítus szabályozza, hogy a férfi mit tehet és mit nem tehet (pl. nem ehet bizonyos ételeket, nem végezhet veszélyes munkákat, pl. vadászat) a várandósság időszakában. A mögötte meghúzódó gondolat az, hogy a férfi ugyanúgy mágikus kapcsolatban van a babával, mint az anya, és a férfi cselekedetei, gondolatai ugyanúgy befolyásolják a baba testi-lelki állapotát. A hopi indián férfiaknak már a várandósság alatt megengedett, hogy lusták legyenek, többet henyéljenek, pihenjenek, akár csak a párjuk, ezzel erőt gyűjthetnek a baba megszületése utáni időszakra.

A rituálék egy csoportja a szülésre és a szülés utáni időszakra vonatkozik. Bizonyos hagyományokban például a férfi viselkedik úgy, mintha szülne: ágyban fekszik, jajgat, a környezete is vele foglalkozik, úgy is kezelik őt, mintha valóban szülne.

A szülés utáni rítusok között leggyakrabban olyanokat találunk, amelyek szabályozzák, hogy a férfi milyen ételeket ehet, de számos olyan rítust is leírtak, amikor a férfi fekszik 40 napig a gyermekágyban és ő foglalkozik a babával, őt mentesítik fel minden egyéb feladat alól.

 

Couvade-szindróma

A Couvade-szindróma egy lelki eredetű tünetcsoport, az ebben szenvedő várandós apa hasonló testi és lelki működéseket produkál, mint a várandós párja. Ilyenkor a férfit kínozhatja émelygés, hányinger, alvászavarok, vizelési kényszer, deréktáji fájdalmak, fejfájás, lehetnek evési problémái, nőhet vagy csökkenhet a testsúlya, még akár szülés utáni depressziót is átélhet. A tünetek az első és a harmadik trimeszterben a leggyakoribbak, a szülés után rendszerint elmúlnak. A jelenség leginkább azokban a társadalmakban figyelhető meg, amelyekben hiányoznak az apává válás rítusai, ezért az apák nem kapnak a közösségtől segítséget abban, miként is kell apává válniuk. Mint láttuk, az apává válás is egy sok témát bemozgató, átalakító folyamat, amely kisebb-nagyobb mértékben, de foglalkoztatja, sőt megterheli a férfiakat. És mivel „legálisan” nem kapnak lehetőséget arra, hogy kíméletesebb életmódot folytassanak, a megjelenő tünetek révén kicsit elvonulhatnak, pihenhetnek, valamelyest tehermentesülnek, hogy a belső, lelki folyamataik is utat kaphassanak, és az átalakulás megtörténhessen.