Az első trimeszter lélektani történései
Lélektani témája: maga a várandósság
Az első trimeszter a várandósság 13. hetéig tart. Fő lélektani témája maga a várandósság megélése. Az első trimeszterben a kismama nagy utat jár be. A legkorábbi időszakban még inkább – az elvégzett tesztekből, ultrahang vizsgálatokból – csak az eszével tudja, próbálja befogadni a tényt, hogy gyermek fogant a testében. Majd az idő előre haladtával, fokozatosan érkezik meg a lelki gyermekvárás állapotába. Ekkor már nemcsak tudja, hanem érzi is a megváltozott helyzetet: azonosul a várandóssággal, amely önazonossága, identitása részévé válik.
Minden kismama a saját maga útját járja be, ezért mindegyikük másképpen, egyéni ütemében éli meg a változásokat. Vannak kismamák, akik már a fogantatást is megérzik, míg másoknak több időbe telik a várandósságot érzelmileg is megélni, sokszor a magzat mozgásainak érzékelése segíti a babavárás átélését. A várandósság érzelmi megélése könnyebb, ha a gyermeket várták, de ez a folyamat olyan sok erőteljes változást hoz, hogy még a vágyott várandósságok esetében is megjelennek az öröm mellett a dilemmák, kételyek is. Vajon jó anya leszek-e? Ha otthon leszek a babával, hiányozni fog-e a régi életem? Megváltozik-e a párommal való kapcsolatom? Mit szólnak majd a szüleim, a barátaim, a kollégáim? Lesznek-e anyagi gondjaink? Ezek a belső vívódások még hangsúlyosabbak lehetnek, ha a baba váratlanul érkezik a családba.
A bizonytalanság érzését növelheti, hogy az első trimeszter időszakában végig jelen lehet a kisbaba elvesztésének kockázata.
E sokféle történések miatt tehát az ambivalencia, az egymással ellentétes érzelmek, gondolatok teljesen természetesek ebben az időszakban.
Lelki változások az első trimeszter során
Az első trimeszterben átrendeződik a kismama lelki működése, amit sokszor erőteljes érzelmi-hangulati ingadozások kísérnek. Ez a komplex lelki átalakulás, változás együtt jár azzal, amit a tudatállapot módosulásának neveznek a pszichológiában. A tudatállapot módosulásának markáns jele, hogy az ún. jobb agyféltekei érzelmi-hangulati hangsúlyú működés előtérbe, és a bal agyféltekei racionális-logikus működés háttérbe kerül.
A jobb agyféltekéhez tartozik a non-verbális kommunikáció, a szubjektív meglátások, az intuíció, a térlátás, az egészleges gondolkodás. A jobb agyfélteke kreatív, játékos, muzikális, felismeri a színeket, arcokat, alakokat, nincs időérzéke, de van humorérzéke. Nem érti a beszédet és nem tud beszélni, de érzékeli a beszédben lévő érzelmi színezetet. A bal agyfélteke felel a verbális kommunikációért, objektív, racionális, logikus és elemző. Eltervezi és végrehajtja a terveket. Van időérzéke, tárgyilagos és kritikus.
Érzékenység, kuckósodás, érzelmi hullámzások
A lelki átrendeződés hatására a kismama hangulati-érzelmi élete intenzívebbé válik, érzelmei könnyebben kimozdulnak mindkét (pozitív és negatív) irányba is, például könnyebben meghatódik, elérzékenyül, elönti a hála érzése, vagy könnyebben sírva fakad, elszomorodik olyan dolgokon, amelyekkel azelőtt nem foglalkozott. Olyan, ismeretlen eredetű érzelmeket élhet át, amelyeknek nem is ismeri az okát.
A kismamában erősödik a befelé fordulás igénye – még akkor is, ha korábban a nagy társasági életet kedvelte. A külső világ megszokott ingerei helyett egyre inkább a belső tartalmak kötik le a figyelmét, például nagyobb kedvet érez ahhoz, hogy csendes tevékenységeket végezzen (olvasás, zenehallgatás, filmnézés, séta) és a legközelebbi hozzátartozóival legyen együtt. A zajos események riasztják, és lehet, hogy a felszínes kapcsolatok is terhesekké válnak a számára ebben az időszakban. A párkapcsolatban és egyéb baráti kapcsolatokban is nőhet a kismama intimitás, testi közelség iránti igénye, fontossá válhatnak az érintésteli, ölelős, összebújós „összekucorodós”, intim helyzetek.
A várandós nő képzelete, álomélete is intenzívebbé válhat, az álmok színesebbek, esetleg bizarrabbak lehetnek.
Párkapcsolati változások
A párkapcsolatot a várandósság ténye sokféleképpen érintheti: lehet ez egy régóta dédelgetett vágy beteljesülése, de lehet meglepetés, amit elfogadnak, fogadnak, de lehet egy nem várt teher is. Attól függően, hogy melyik helyzet áll fenn, hosszabb vagy rövidebb lehet az út, mire megérkeznek az új állapotba. Első gyerek esetében fontos, hogy a pár immár nemcsak férfi és nő, hanem apává és anyává is válnak. A pár tagjaiban felidéződnek az apai és anyai minták, valamint a szülői léthez, szülőséghez kapcsolódó kérdések. Mit szeretnék nyújtani a gyermekemnek? Milyen szülő szeretnék lenni? Milyen mintákat láttam, ezek közül melyiket szeretném beépíteni, melyiket elengedni? A párommal hasonlóak-e a nevelési elveink? Amiben pedig nem egyezünk, hogyan tudunk valamiféle egyezségre jutni? Ha többedik gyerek érkezik a családba, a kérdések inkább arra irányulnak, hogy a testvérhelyzeteket hogyan tudják kezelni, hogyan lesznek képesek megosztani a figyelmüket és törődésüket a gyermekek között, melyik gyereknek mi jut és mit kell nélkülöznie.
A párkapcsolatban a gyermek érkezésével megváltozik a szexualitáshoz való viszony is. A vágy ebben az időszakban el is csendesedhet, főként, ha intenzív rosszullétek jellemzik ezt az időszakot, de vannak olyan párok, akik a vágy növekedését tapasztalják. Mindkét irányú elmozdulás a gyermekvárás természetes és normális velejárója.
Tévhit: Az első trimeszterben jelentkező rosszullétek az anya saját magzatának elfogadásával kapcsolatos ambivalens érzéseit mutatják
Sokáig tartotta magát – sőt, időnként még ma is felbukkan – a tévhit, hogy a rosszullétek a várandósság tudattalan elutasításának jelei. Ma már tudjuk, hogy ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz. A hányingernek és a hányásnak evolúciós magyarázata szerint a rosszullétek a hetedik hét után jelennek meg, abban a különösen érzékeny periódusban, amikor a magzat szervei és végtagjai kialakulnak. Ilyenkor a fejlődéséhez még nincs szükség sok tápanyagra, az anyai szervezet tartalékai éppen elegendőek, ugyanakkor rendkívüli nagy kárt tudnak tenni a káros anyagok. Az evolúció azáltal védi a magzatot a számára veszélyes anyagoktól, hogy a nők többsége ebben az időszakban undorodik a markáns (csípős, keserű) ételektől, alkoholos és koffeintartalmú italoktól, valamint az anyai szaglás élessé válik a potenciálisan mérgező, romlott ételek kiszűrése végett. A hányás, hányinger akkor kezd csökkenni, amikor a magzati szervezet már kialakult, és a magzat növekedéséhez (pedig) több fehérjére és kalóriára van szükség.
A második trimeszter lélektana
A várandósság második trimesztere a 12. héttől a 24. hétig terjed.
Ezt az időszakot a gyermekvárás legharmonikusabb, legkiteljesedettebb időszakának ismerjük, hiszen eddigre már elmúlnak a rosszullétek, de az utolsó időszakra jellemző nehézségek még nincsenek jelen. A kismama már hivatalosan is kismamává vált, a környezet is tudomást szerzett a gyermekről, növekedő pocakja által az áldott állapot mindenki számára láthatóvá válik. A nő társadalmi helyzete is megváltozik: a családtagok előzékenyebbek vele, kímélik őt, csökkennek az elvárások irányába. A hétköznapi helyzetekben pedig az idegen emberektől is kiemelt figyelmet kaphat: például előre engedik a sorban, átadják neki helyüket a tömegközlekedési eszközökön, esetleg beszélgetést kezdeményeznek vele.
Lélektani témája: a baba
Ebben az időszakban az anya sokat fantáziál, gondolkodik magzatáról, feltörő érzéseit, hangulatait szívesen megosztja a szeretteivel és más édesanyákkal: vajon most hol tart a fejlődésben a gyermek, milyen (lesz), hogyan fog kinézni, egészséges lesz-e, meg lesz-e mindene, olyan lesz-e vajon, amilyennek elképzelik őt. Sokak álmodnak is babájukról, ezek az álmok akár meglepőek, furcsák is lehetnek. A magzat pedig már minden kétséget kizáróan jelt ad magáról: érezhetően rugdos, mozgolódik. Az anya egyre inkább önálló emberként látja gyermekét, akinek kialakulóban vannak saját érzései, saját természete.
Az édesanyában tovább nő az igény a befelé fordulásra, elcsendesedésre, egyre fontosabbá válik számára a babával való bensőséges kapcsolat megélése. Erősnek, frissnek, energikusnak érzi magát, kiteljesedik a gyermekvárás élményében: mélyen megéli, hogy ő új életet hoz a világra, hogy bekapcsolódott a teremtés örökös folyamatába. Sokan spirituális élményekről is beszámolnak: feltöltődnek, mély belső békét, megnyugvást, harmóniát élnek át esetleg felsőbb értelmet, célt, válaszokat találhatnak életük kérdéseire.
Párkapcsolati változások
A kismama belső átalakulása a környezetében élőkre is hatással van. Ennek eredményeként a párkapcsolat is alakul: férfi és nő anyává és apává válik a folyamatban, így a szexualitásban is jobban előtérbe kerülhet az intimitás, a gyengédség, az összebújás, a férfi oltalmazó-családvédő szerepe, a nemi vágy pedig a várandósság előre haladtával átmenetileg csökkenhet. Ennek megélése egyes pároknak könnyen megy, másoknak több időre van szükségük a helyzet megismeréséhez. A testi együttléthez sok téves hiedelem is kapcsolódik: a szülők félhetnek, hogy megsérül a baba, vagy idő előtt megindul a szülés. Ezek a félelmek azonban alaptalanok: ha a várandósság rendben zajlik, semmi akadálya az együttléteknek, sőt Sheila Kitzinger antropológus, a természetes szülés szakértője a testiség fenntartására biztat, hiszen a szex segíti a szülést, és a szülés utáni életbe visszatérést egyaránt. Sheila Kitzinger a pároknak azt javasolja, hogy tekintsék ezt felfedező útnak, tapasztalják ki a változásokat, az új gyönyörforrásokat, türelmesen ismerjék meg egymás új igényeit, és ezeket a lehetőségeikhez képest próbálják összehangolni.
Anya-magzat kapcsolat vizsgálata naplókon keresztül
Egy magyar vizsgálatban a kutatók várandós nők naplóit elemezték. Az elemzések központi témája annak nyomon követése volt, hogyan alakul, bontakozik ki az anya gyermekéhez való kötődése. A kismamák a naplókban részletesen meséltek életükről, a velük történt eseményekről, a bennük zajló belső folyamatokról, érzelmeikről, félelmeikről, örömeikről, vágyaikról, a gyermekvárás nehézségeiről és felemelő pillanatairól egyaránt.
A naplóírás kezdeti szakaszában az anyák leginkább az önmagukkal kapcsolatos történésekről, érzéseikről, gondolataikról írtak, önmagukra figyeltek, saját történeteikben mélyültek el. A szövegekben gyakran megjelent az „én” személyes névmás. A fordulópontot a magzat mozgásainak észlelése jelentette: a baba mocorgásait észlelve az anyában az „én”-ről (pl. az „én vagyok”, „nekem van”, „velem történt” helyett) áthelyeződik a fókusz a kapcsolatra, a „mi” élményére. Az egyediséggel szemben a másikkal való kapcsolat és a kötődés, összetartozás élménye válik hangsúlyossá (mi együtt vagyunk, együtt érzünk, csinálunk, tapasztalunk valamit, közösen éljük át az eseményeket).
A kutatás egy másik érdekes eredménye az, hogy a magzat mozgásának észlelésével az anyák szorongásának szintje is csökkenni kezdett. Ez azért történt így, mert a baba mozgása megnyugtatja az anyát, hiszen az mozgolódással üzeni neki: minden rendben van, egészséges vagyok, jól érzem magam a pocakodban.
Az egyik kismama így írt erről a naplójában: „Úgy érzem, sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk, amióta így jelzel nekem. Olyan emberibb, megfoghatóbb lett az egész. Mostantól nemcsak egy kicsi lény, egy kis emberpalánta vagy számomra, hanem a Gyermekem.”
Forrás: Stocker Andrea Krisztina, Hargitai Rita: Az anya-magzat kötődés narratív pszichológiai vizsgálata. Pszichológia (27), 3, 239-259.
A harmadik trimeszter lélektana
Lélektani témája: szülés, elengedés
A harmadik trimeszter a 24. héttől a szülésig tart. Fő lélektani témái egyrészt a magzat elengedése, önálló lényként való elismerése, saját útjára bocsájtása, másrészt a szülésre való készülődés, mind fizikai (kik legyenek jelen, hol és hogy történjen stb.), mind érzelmi (biztonságélmény megteremtése, félelmekkel való szembenézés stb.) szinten. (Részletesebben lásd a Felkészülés a szülésre c. fejezetet)
Lelki változások a harmadik trimeszter során
A harmadik trimesztert sajátos kettősség jellemzi: egyrészt testileg terhessé válik az állapot, sok a testi nehézség, ezért sok kismama már várja a várandósság végét, felébred a vágy, hogy végre a karjukban fogják a kisbabát. Másrészt a kismamában jelen lehet a lezárás szomorúsága, fájdalma is, hiszen ennek a különleges állapotnak és e kapcsolat különleges formájának (ún. testi szimbiózis, vagyis kölcsönösség, összeolvadás, egységélmény) vége lesz, és ez szomorúságot is hozhat. A kismama e kétféle érzést egyszerre vagy akár váltakozva, egymás mellett is érezheti, érdemes mindkét érzést megengedni.
Ezt az ambivalenciát a kismama a szüléssel kapcsolatban is megélheti: várja is és –legtöbbször – tart is tőle.
Fészekrakás és billenékeny lelki állapot
A várandósság utolsó szakasza a fészekrakás, helyteremtés időszaka is. A pár ezzel nem csupán a fizikai térben készít helyet a babának, hanem a család lélektani tere is kitágul, a szívükben is készítenek helyet a gyermekük számára.
Fokozódhatnak a kismama érzelmi ingadozásai, türelmetlenebbé, ingerlékenyebbé válhat, többet sírhat, belső feszültsége sokszor a családtagjain csapódhat le. A nehéz érzések elviselésében, megélésében segíthetnek relaxációs gyakorlatok, valamint az érzelmi támasz keresése. A támasz lehet egy jó barátnő, akit bármikor fel lehet hívni és elmesélni a nehézségeket vagy egy napló írása, amelyben a kismama „kiírhatja, kiteheti” magából a nehéz érzéseket.
A korábban említett megváltozott, módosult tudatállapot ekkor még inkább mélyül, a kismama már nemcsak a nehezített mozgás miatt nem szeret sokat sürögni-forogni, hanem az újfajta lelki berendezkedése is azt követeli meg, hogy inkább otthon legyen, sokat pihenjen, csendes tevékenységeket folytasson. A kismamák ilyenkor nagyon kedvelik a „fészekrakó” tevékenységeket (például a babaruhák válogatása, a babaszoba rendezése, a gyermekvárással kapcsolatos könyvek, blogok olvasása, a szüléshez szükséges holmik összekészítése).
Kapcsolati változások, párkapcsolat
A szülés időpontjának közeledtével a kismama egyre ingerlékenyebb, indulatos is lehet, amelynek elviselése, kezelése a családra, elsősorban a leendő apára hárul. Nagyon fontos, hogy a család türelemmel és megértéssel legyen a kismama érzései iránt és megértsék, hogy ezek a kismama belső feszültségéből táplálkoznak, és nem személyesen ellenük irányuló támadások. Ugyanakkor, ha a kismama érzelmi kitörései túlságosan megterhelik a környezetet, érdemes segítséget kérni. A segítő lehet egy érzelmi támaszt nyújtó, a kismamához közel álló személy, barátnő vagy rokon, vagy egy szakember, aki segít a feszültség elengedésében, kezelésében.
A harmadik trimeszterben a legerősebb a kismama intimitás és támasz iránti szükséglete. A legjobb, ha vágyait egyértelműen tudatja partnerével, hogy a férfi a megfelelő támogatást nyújthassa. Az ilyenkor megélt intimitás sok erőt adhat a kapcsolatnak, az újra megerősített kötelékek pedig a gyermek születése utáni intenzív és kimerítő időszakban is a párkapcsolat összetartó erejeként, erőforrásaként szolgálhatnak.
Könnyű szülést előkészítő rítusok – szemelvények a néphagyományból
Ezek a rítusok az ún. átviteli mágián alapulnak: ami kint megtörténik, az bent is megtörténik. Az átviteli mágia a méhszáj tágulását és a szülőcsatornán való áthaladást a megnyílás képzetén keresztül kapcsolja a környezet tárgyaihoz és a várandós nő viselkedéséhez. Nagyon gyakori az, hogy épp ezért szinte kultikus tárggyá válnak az épületek, házak ajtajai és ablakai. Magyarországon a századfordulón a szülés megindulásakor a szülés megkönnyítése érdekében kitárták az ajtókat, ablakokat, kihúzták a fiókokat. Jáván a várandós nő nem ülhet le a háza ajtajában vagy a lépcsőn, mert ha ezt teszi, gyermeke hangos és nagyszájú lesz. Malajziában ugyanennek a tilalomnak a megszegése a szülés elakadásához vezet; a ház és az ajtaja a méhet és a szülőcsatornát szimbolizálja, és ha a kismama ebben az ajtóban ücsörög, elállja az utat. Svédországban a 20. század első feléig élő szokás volt, hogy a nők hajóabroncson mennek keresztül, ezáltal biztosítva a gyermeküknek a szülőcsatornán való könnyű áthaladást. A kismama, ha könnyű szülést szeretne Thaiföldön elefánt alatt, az arab országokban teve alatt érdemes átbújnia.
A saját születés és a szülés összefüggéseiről
Gyakori pszichoterápiás megfigyelés, hogy a várandósság és a szülés során felélednek a kismama saját magzati létével és megszületésével kapcsolatos emlékei, élményei. Ezek nem konkrét emlékképek, hanem sokkal inkább fel-felbukkanó érzetek, érzelmek, tartósabb vagy elsuhanó hangulatok. A kismamának érdemes megkérdeznie szüleit saját megszületésének körülményeiről, mert a szülők kellemes szülésélménye erőforrásként használható a kismama saját szülésére való felkészülésben.
Ha nehézségek adódtak a saját születésnél, akkor a szülésre való felkészülés segíthet, hogy ezúttal másképp történjen, és lehetőség arra is, hogy átírjuk a korábbi családi mintát. Egy jó szülésélmény saját születésünk élményére visszafelé is gyógyítóan hat, annak érzelmi töltetét segíti átírni: nő a biztonságélmény, csökken a belső feszültség, valamint erősödik a kapcsolatokba vetett bizalom.