A szülő és gyermeke között szövődő kapcsolat egy egész életen át tartó ismerkedés, tanulás, összehangolódás folyamata. A kapcsolódás már az anyaméhben megkezdődik, majd a megszületés után folytatódik.

A folyamatos interakciók során alakul ki a kötődés, ami egy láthatatlan, rugalmas kötelék szülő és gyermeke között. A kötődés minősége alapján különféle kötődési mintákat különböztetünk meg: biztonságos, bizonytalan-elutasító, bizonytalan-ambivalens és dezorganizált. A kötődési minták messze túlmutatnak a szülő-gyermek kapcsolaton, alapjaiban határozzák meg a gyermek későbbi életét, egészségi állapotát, társas és párkapcsolatai minőségét, önbizalmát, problémákkal való megküzdési képességét, sőt, a saját gyermekeivel való kapcsolatát is.

A biztonságosan kötődő gyermek többnyire nyugodt, kiegyensúlyozott, a családban biztonságban érzi magát, félelem, distressz állapot esetén a szüleinél keres és talál megnyugvást. Biztonságos kötődés akkor alakul ki, ha a szülő többnyire azonnal és adekvátan reagál a csecsemő jelzéseire, azaz képes megkülönböztetni a fáradtságot az éhségtől és az unalomtól, és aszerint elégíti ki gyermeke igényeit. A bizonytalan-elkerülő gyermek nem keresi az intim kapcsolatokat, nem kér segítséget nehézségek esetén, ál-függetlenség jellemzi, nem mutatja ki az érzelmeit sem, mivel megtanulta, hogy hiába is teszi, a szülei úgysem veszik figyelembe. Passzív, elutasító szülői viselkedés mentén alakul ki ez a kötődési minta, amikor mereven és kényszeresen, nem a gyerek szükségleteinek megfelelően reagálnak rá. A bizonytalan-ambivalens kötődésű gyermek impulzív, szorongó, állandó kifelé figyelés jellemzi, feszültségét nehezen szabályozza, keresi is a szülő támogatását, ugyanakkor mégsem képes megnyugodni tőle. A szülő rendszerint következetlen: néha fogékony a gyermek jelzéseire, máskor azonban megközelíthetetlen vagy éppen ellenkezőleg, erőszakosan beavatkozó, amivel megzavarja a gyermek saját ritmusát. A dezorganizált kötődésű gyerek viselkedése szétesett, depresszív, motoros nyugtalanság jellemzi, társas tevékenységbe alig bevonható, sokat sír, verekszik, kiabál vagy elnémul. Gyakran a szülő pszichiátriai megbetegedése, bántalmazás vagy elhanyagolás esetén alakul ki ez a kötődési minta.
A fenti leírásból ugyan kirajzolódik, ám nem árt hangsúlyozni, hogy a kötődés minősége elsősorban a szülő érzékenységétől és válaszkész gondoskodásától függ, ám olyan tényezők is szerepet játszanak, mint a szülő és a gyerek temperamentumának illeszkedése (pl. egy nyugodt anya nehezen találhatja meg a közös hangot eleven, örökmozgó gyermekével) vagy a kulturális normák, szokások.

Társadalmunkban mélyen gyökerező tévhit, hogy a válaszkész gondoskodás egyenlő az elkényeztetéssel. Azzal, hogy a szülő odafigyel és reagál csecsemője igényeire, lelki egyensúlyának alapjait fekteti le. A gyerekkor későbbi szakaszában már annál inkább elkényeztethető azzal, ha nem jelölik ki a gyerek számára a határokat, fiatalabbnak kezelik életkoránál, és olyat engednek meg neki, ami árthat testi-lelki egészségének.