Születésélmény feldolgozása gyerekkorban
A születési és magzati élményeink feldolgozása végigkíséri egész életünket, így kisgyerekkorban is tovább folytatódik. Olyan, mint a búvópatak: időnként előjön az élmény egy-egy mozzanata, érzelemcsomagja, mintázata. Ez foglalkoztatja a kisgyermeket. Azután újra elcsendesedik, visszahúzódik, és más témák kerülnek előtérbe. Majd újra és újra előbukkan.
Gyerekkorban leginkább a játék és a mese az a két terület, amelyen keresztül a korai élmények megragadhatók a kisgyerek számára. Mesét sző, melyben megjelennek az érkezésére jellemző mozzanatok, történések, érzelmi folyamatok. Vagy ezeket beleszövi a játékába. Ezáltal felidéződik a magzati lét és a születés élménye. Ám ez már játék, amit ő szabályoz, nincs kiszolgáltatva a külső körülményeknek. Gondoljunk csak a szűk helyre bebújós vagy bunker játékokra: átéli a bebújás-kibújás izgalmát, sokszor megismétli, közben pedig megszelídíti az intenzív érzéseket. Ismétli a születése folyamatát, de ez már korrekcióra is lehetőséget ad, hiszen ezt ő már aktívan szabályozza. Időnként a szülőt is behívja a játékokba. Fontos, hogy ezekben a helyzetekben a gyerek szabályozza a játékot, a szülő csak azt tegye, amire a kisgyerek kéri. Ne tegyen javaslatokat vagy lépéseket a játékfolyamat megváltoztatására, mivel a gyerek azt és annyit jelenít meg a játékában, amennyit készen áll befogadni. Fontos, hogy érezze: a kontroll ezúttal az ő kezében van, ő irányítja a folyamatot.
Amennyiben ezekben a játékokban csak a játékokra jellemző izgalom jelenik meg, és nincsenek jelen túlzott indulatok vagy félelmek, majd egy idő után ezek a játékok elmaradnak, akkor a kisgyerek képes egyedül, illetve szülői háttértámogatással megbirkózni ezzel a helyzettel.
Vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy érdemes szakember bevonásával megtámogatni a feldolgozási folyamatot. Fontos azonban látni azt is, hogy egy problémának, tünetnek számtalan oka lehet, sőt, sokszor a háttérben több ok kapcsolódik össze, és úgy jön létre egy problémás helyzet vagy nehézség. Tehát lehet a születési nehézség is a háttérben, de ehhez hozzákapcsolódhatnak egyéb nehézségek is. Ennek felderítésében olyan gyerekpszichológus segíthet, akinek van jártassága a korai élmények feldolgozásában is.
A következő jelekre érdemes felfigyelni
- magas szorongásszint (pl. rágja a körmét, gyakran bepisil, sokat szopja az ujját stb.)
- ha nagyon nehezen megnyugtatható, sokat sír, nyűgösködik
- pavor nocturnus, azaz gyakoriak az éjszakai sírva ébredések, amikor úgy tűnik, a gyereknek nincs kapcsolata a környezetével, csak nagyon sír és nehezen megnyugtatható
- ha rendszeresen sírva ébred a reggeli vagy délutáni alvásokból
- idegen helyzetben nagyon visszahúzódó, vagy az ellenkezője, agresszív és indulatos
- gyakran megjelenő agresszió, ami nem a helyzethez igazodik
- túlságosan passzív, nehezen, vagy alig reagál különböző helyzetekben
- túl erős az önkielégítés igénye, ezt nem tudja korlátozni a megfelelő helyzetekre (pl. elalvás előtt az ágyban)
- a bunkeres, elbújós-kibújós vagy szűkületeken áthaladós játékokat hosszú időn keresztül ismétli, de nem hoz megkönnyebbülést neki, csak mechanikusan újra és újra eljátssza