A babák a születésük során nagy változáson mennek keresztül: a védett benti világból a teljesen másként működő kinti világba érkeznek. A hüvelyi úton, valamint a vajúdás után császármetszéssel született babáknak az a tapasztalata, hogy ez az átmenet folyamat jellegű: fokozatosan épül le az anyával való egység. A születés folyamata kezdetben enyhébb, majd egyre erőteljesebbé válik, és a kinti világba való megérkezéssel végződik. A programozott császármetszéssel született babáknál ez az átmenet gyors és intenzív, a körülmények egyik pillanatról a másikra minden szempontból megváltoznak. Programozott császármetszésről akkor beszélünk, ha a műtétet még a vajúdás megindulása előtt, a tervezett időpontban végzik el.
A csecsemők életük első szakaszában intenzíven lereagálják ezt az óriási változást, és hangot adnak az érzéseiknek. A maguk nyelvén elmesélik, milyen volt megszületni, mit éltek át, milyen érzés végleg búcsút venni az anyaméh védett, meleg, ölelő közegétől. Az új életformával való megbarátkozás, a nyiladozó érdeklődés a kinti világ irányába, valamint a magzati léttől való elbúcsúzás és a megszületés élményének feldolgozása párhuzamosan zajlik. A fájó, szomorú vagy dühös, haragos érzések kifejezésének fő módja a sírás. De a mozgásával, izomzatának tónusával (feszült vagy laza) is sok mindent képes kifejezni Az újszülött sokszor ilyen módon, a sírás segítségével emészti meg mindazt, amit átélt, így tudja levezetni a benne felhalmozódott érzelmi feszültségeket. Ha a szülők meggyőződtek arról, hogy a babájuk nem éhes, nem szomjas, nincsenek fájdalmai, tiszta a pelenkája és látszólag ok nélkül sír, akkor elegendő, ha ölelésben tartva „meghallgatják” a panaszát, együtt érző módon vannak vele, esetleg ki is fejezik ezt a számára, például egy ilyen mondattal: „Úgy érzem, most nagyon szomorú vagy.” A szülőknek ez korántsem könnyű helyzet, nehéz megállni, hogy ne aktívan járuljanak hozzá a baba elcsendesítéséhez, hanem látszólag passzívan legyenek jelen. Ilyenkor gondoljanak arra, hogy a felnőttnek mire van szüksége olyan esetekben, amikor a fájdalmát szeretné elmesélni, elsírni valakinek? Odafigyelésre, együttérzésre, elfogadásra és meleg ölelésre. A babának is épp erre van igénye ebben a helyzetben.
Hogyan segíthetjük még a babák feldolgozási folyamatát?
A szülők már egészen korai életkorban segíthetnek a babának feldolgozni a megszületés élményeit. Az újszülöttek számára kiemelten fontos a testközelség és az érintés. Bátorítunk minden szülőt arra, hogy hordozza a kisbabát, tartsa ölben és ringassa, és ha nyitottak rá, töltsenek el naponta egy kis időt bőrkontaktusban, azaz a szülő fektesse a meztelen kisbabát saját fedetlen mellkasára és közösen takarózzanak be. A csecsemőmasszázs elsajátítása és gyakorlása különösen ajánlott, mert rengeteg pozitív hozadéka mellett a testhatárok pontosabb érzékelésére is tanítja őt. Tévhit, hogy a sok ölelgetés és érintés elkényezteti a kisbabát! Ennek az ellenkezője igaz: megalapozza testi és lelki egészségét, erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot. És rendkívüli gyógyító erővel bír.
A gyerek születésélményének feldolgozását nagyban megsegíti, ha az anya és az apa már megbékélt a saját szülésélményével. A kisgyermek lelki értelemben vett „elég jól tartásához” egy elég jól levő anyukára és apukára van szükség. A fájdalmas élmények akadályozhatják, nehezíthetik a kapcsolatot, a feldolgozási folyamat során azonban csökken az anyában a feszültség és a szorongás, így a gyerek is mentesülhet a sok megfoghatatlan, mégis ott lappangó fájdalom alól.
Vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a feldolgozási folyamatot szakember segítségével érdemes megtámogatni. Ilyen jelek a következők:
- ha a baba nagyon sokat sír, többet, mint naponta 3 órát
- ha szoptatási, táplálási problémák adódnak, annak ellenére, hogy a szoptatás/táplálás technikája megfelelő (pl. elutasítja a baba az anyamellet vagy a tápszert)
- ha a baba nagyon rosszul alszik, esetleg sokszor riad fel sírva álmából
- ha az szülő-baba összehangolódásban nehézségek adódnak, a szülő sokszor nem érti a jelzéseit
- ha a baba elutasítja az érintést, ölelést
- ha nagyon nehezen megnyugtatható, sokat nyűgösködik
- ha gyakran feszült, kemény a baba teste