Felkészülés a szülésre és születésre

Lelki felkészülés a szülésre
Manapság bár számos szülésre felkészítő lehetőség van, a lelki felkészülés mégsem kap kellő figyelmet és teret. Pedig lelki folyamataink nagy jelentőségűek a szülésnél, támogathatják és akadályozhatják is a folyamatát. Szülés közben a testi-lelki-spirituális-kapcsolati folyamatok szétválaszthatatlanul összefonódnak.

A természetes szülés elmélete

Mikor kezdődik el a szülésre való lelki felkészülés?

Ha mélyebben elgondolkodunk rajta, azt láthatjuk, hogy a szülésre és szülői létre való felkészülés már magzatkorban elkezdődik. Hisz a saját megszületés-élmény már elkezdi formálni azt a viszonyulást, ahogy a szüléshez hozzáállunk. Ez folytatódik kisgyerekkorban. A gyermekek az őket körülvevő felnőttektől (különösen saját szüleiktől) tanulják meg, mit és hogyan gondoljanak a születésről (egyáltalán azt, hogy szabad-e, lehet-e ezzel a témával foglalkozni, kérdezni róla). Hallhatják a saját és mások születéstörténeteit: az elbeszélések módjából tanulják meg, hogyan viszonyuljanak a születés témájához. Látják az anyai és női mintákat, amelyeket később maguk is gyakorolnak a papás-mamás szerepjátékokkal, babázással.

A természetes szülés elméletét Bálint Sándor szülész-nőgyógyász dolgozta ki. Szerinte minden nő és magzat hordoz magában egy kódot, egy ősi tudásanyagot arról, hogyan történik a szülés és a megszületés folyamata. A szülés során – jó esetben – ez a kód felszínre kerül, és a folyamat lezajlik a maga rendje és módja szerint.

Bizonyos tényezők segítik a kód felszínre kerülését és kibontakozását: a felkészültség, a biztonságérzet a szülés során, a szüléssel kapcsolatos pozitív hozzáállás, az egészséges szexualitás, az anyai szerep elfogadása, a jó saját születésélmény. Más tényezők viszont lekötik és hátráltatják a kód érvényesülését, ilyenek az erős félelmek, a nagyfokú feszültség, a negatív szülési példák és szuggesztiók, az anyasággal kapcsolatos mélyebb konfliktusok.

A szülésre való lelki felkészülés azért is nagyon fontos, mivel általa kiiktathatók vagy gyengíthetők a kód hatékonyságát csökkentő, és erősíthetők a kódolt tartalom érvényre jutását segítő tényezők.

Gyakori tapasztalat, hogy a kismamák az első szülésüknél nem fordítanak kellő figyelmet a pszichés felkészülésre, majd az első szülés nehéz élményei nyomán értik meg ennek fontosságát. Így a következő szülésükre már felkészülten érkeznek, és rendszerint pozitívabb élményeket is élnek meg.

Mit jelent a lelki felkészülés?

A szülésre való lelki felkészülés során lehetőség szerint erősítjük a szülés folyamatát támogató, és kiiktatjuk vagy gyengítjük a szülést akadályozó tényezőket. A szülés során támogató lehet többek között a biztonságérzet megteremtése, az ellazult állapot tudatos megteremtésének lehetősége, a félelmekkel, az anyasággal kapcsolatos mélyebb konfliktusokkal való megbirkózás, és egy stratégia kialakítása a szülési fájdalommal való megküzdésre.
Biztonságérzet megteremtése

Ma már közhelynek számít a tény, hogy a szülés akkor tud a maga medrében haladni, ha a nő biztonságban érzi magát. Az állatvilág is hasonlóan működik: ha egy vajúdó anyaemlőst megzavarnak szülés/ellés közben, akkor leáll a szülés folyamata.

Mivel segíthetjük a biztonságérzet kialakulását?

Önmagában nagy biztonságérzetet adhat a szülés (és a császármetszés) folyamatának ismerete, amit szakmailag hiteles könyvek elolvasásával érhetünk el. Fontos, hogy minőségi ismeretterjesztő szakirodalmakból, és ne internetes fórumokon, bulvárcikkeken keresztüli „rémtörténetekből” ismerkedjünk a szüléssel.

Ismerős környezet. Érdemes megnézni a szülés előtt a szülőszobákat, a szülészeti osztályt.

Biztonságot jelentő személyek jelenléte (pl. férj, dúla, szülésznő). A szakirodalom szerint jelentősen csökken a beavatkozások száma, ha a biztonságot jelentő személy jelen van a vajúdásnál.

Szülési terv készítése is ajánlott, amely nagy segítséget nyújthat a kismama igényeinek és elképzeléseinek feltérképezésében, ezeket később a szakemberekkel is megbeszélheti. Ezt gyakran kritizálják, mondván, a nő majd görcsösen ragaszkodik ehhez és kudarcnak éli meg, ha ez nem úgy sikerül. Ennek elkerülése miatt fontos, hogy az igények végiggondolása mellett a kismama nyitottan és elfogadással viszonyuljon az esetleges változásokhoz, eltérésekhez, így kisebb eséllyel éli meg kudarcként, ha a szülés nem a terv szerint alakul.

Nyugodt, relaxált állapot begyakorlása

A kiegyensúlyozott lelkiállapot a kedvező lelki klíma a szüléshez. Így megtörténhet a befelé figyelés, az elengedés, kiengedés, és a szülésre oly jellemző módosult tudatállapot elérése. Ehhez nagy segítséget jelenthet egy relaxációs módszer elsajátítása. A legalaposabban kidolgozott relaxációs módszer az autogén tréning, de más relaxációs technikák is hatékonyan alkalmazhatók. Gyakorlása segíthet a várandósság alatti feszültség csökkentésében, hatékonyan alkalmazható a szülésnél és a gyermekágyi időszakban is. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a szülésnél alkalmazott autogén tréning rendkívül hatékony: csökkenti a fájdalomérzetet, lerövidíti a szülés időtartamát. Az autogén tréninget alkalmazó kismamák kevesebb beavatkozással szülnek és pozitívabb szülésélményről számolnak be.

Megküzdés a félelmekkel

A félelmek és a szorongások rendkívüli módon gátolhatják a szülés folyamatát. A félelem mértéke az egészséges aggodalomtól („tartok attól, hogy valamilyen komplikáció merül fel”) a rettegésig terjedhet.

Hogy könnyebben érthetővé váljon, hogyan akadályozhatja a félelem a szülés folyamatát, bemutatjuk a félelem – feszültség – fájdalom modellt. Eszerint a félelem nagymértékben megnöveli a testben a feszültség-szintet, a magas feszültség pedig lejjebb viszi a fájdalom küszöböt, azaz a fájdalmat erőteljesebbnek érzékeljük. Ha szorongunk, az izmaink is befeszülnek. Ez a vérkeringés gátlásával is jár, így a méh izmait sem tudja megfelelően átjárni a friss, oxigéndús vér. A feszült izomszövet pedig nem képes kellően hatékony munkát végezni, azaz a kontrakciók nem lesznek kellően erősek.

A nyugodt állapot az izmok ellazulását is magával hozza. A kontrakciók közötti szünetekben a méh izmai képesek pihenni, átjárja azokat az oxigéndús vér, így hatékonyabb munkát képesek végezni a következő összehúzódás során. Ezzel ellentétben, ha a félelem és a feszültség állandósul, az izmok a pihenő időben sem képesek ellazulni, regenerálódni (pl. a szülő nő gondolatban már elővételezi a következő „fájást”), az izom folyamatosan megfeszített állapotban marad, ami által túlterhelődik. Ez élettani szinten olyan idegi irritációt eredményez, amely komoly fájdalomérzetet generál.

Ezért fontos még a várandósság alatt szembenézni a félelmekkel és megszelidíteni azokat, hogy ne képezzenek akadályt a szülés során.

Anyasággal, anyai szerep mélyebb konfliktusaival való megbirkózás

Az anyává és apává válás folyamata tele van dilemmákkal, kételyekkel, félelmekkel, és természetesen örömmel, várakozással, kíváncsisággal, rácsodálkozással. Ez így, ebben a teljességében természetes. Időnként azonban olyan mély belső konfliktusok keletkeznek a szülővé válás során, amelyek krízisállapotot hozhatnak létre. Érdemes ezeket még a szülés előtt kibontogatni, megérteni, átdolgozni, így nem terhelődik rá a szülésre és később a babával való közös életre.

A fájdalom elfogadása

A fájdalom a mindennapi életben veszélyt jelző inger, egy megszüntetendő problémára hívja fel a figyelmet. Azonban a szülési fájdalom nem veszélyt jelez, hanem egy természetes folyamat része, ezért tekinthetünk rá úgy is, mint egy segítő erőre, amely a baba világra érkezését teszi lehetővé. Ha a kismama ezzel a hozzáállással fogadja a fájdalmat, akkor már nem érdemes ellene feszülnie vagy távol tartania magát tőle, hanem jobb együttműködni vele. Amint beleengedi magát a fájdalomhullámba, elmélyül a szüléshez nélkülözhetetlen módosult tudatállapot és befelé figyelés, így nem csak a kontrakciók kellemetlenségeit, hanem a szülésben rejlő különleges erőket is megtapasztalhatja.
A felkészülés fontos részét képezi a szülést kísérő segítőkkel való bizalmi kapcsolat kialakítása is.

 

Lelki felkészülés a születésre: a baba felkészítése
Ahogy a várandósság vége felé az anya és az apa is készül, hangolódik lelkileg a szülésre, úgy a baba is érzi, hogy változik a helyzete: kevesebb a helye, kevés a mozgáslehetősége. Érlelődik a változás. Szülőként segíthetünk a babának, hogy ő is felkészüljön erre a nagy útra. A várandósság vége felé (35-36. héttől) figyelhetünk egy kicsit többet a babára, és közben – azon a módon, ahogy egymással kapcsolatba szoktunk lépni – elmesélhetjük belső beszéd útján a születés mesét.

A születés mese arról az útról szól, amit a kisbaba tesz meg a megszületése során. A baba a védett, meleg, ám immár szűkös helyről elindul a kinti világ felé. Ez az út, akár a népmesékben, tele van akadállyal, leküzdendő nehézséggel, ugyanakkor segítő erőkkel is (pl. a szülők bíztatása, támogatása a szülés során). A megérkezés a megpihenést, a megnyugvást hozza, majd elkezdődik élete új szakasza, immár a kinti világban, tágabb családi körben.

A mesét programozott császármetszés esetében is elmesélhetjük. Ebben az esetben a történet arról szól, mit tapasztal majd, mi mindent él meg a baba műtét során és hogyan találkozik újból az anyukájával.

A tapasztalat szerint azok babák, akiket felkészítenek, és ezért tudják, mire számíthatnak, nyugodtabbak a születés után és könnyebben alkalmazkodnak az új világ körülményeihez. Természetesen a születési élményüket nekik is fel kell dolgozniuk (rendkívül nagy erejű folyamaton mentek keresztül!), de mindez nem éri őket felkészületlenül, lelkileg felvértezve mennek végig az útjukon.