A szülés és születés lélektana

A szülés élménye
A szülés egy olyan folyamat, amelyben nem a magasabb rendű agyi területeink (gondolkodás, tervezés stb.), hanem az archaikusabb, ősibb, természeti oldalunkhoz tartozó idegrendszeri struktúrák – amit hívhatunk a testünk bölcsességének is – játsszák a főszerepet. Úgy is mondhatjuk, hogy a szülést a test mélyebb tudása végzi.
Milyen feltételek, körülmények kedvezőek a szüléshez? Íme néhány tényező azok közül, amelyek segítik a szülés folyamatának előre haladását:

Felkészültség

A felkészültség segít abban, hogy a nő megerősítse magában azokat a tényezőket, amelyek segítő erőként vannak jelen a szülés folyamatában, és lebontsa a hátráltató tényezőket. (Lásd a Lelki felkészülés a szülésre c. részt)

Biztonságérzet

Ha a szülő nő biztonságban érzi magát, akkor képes ellazulni, képessé válik ráhagyatkozni a folyamatra, és szabad utat kapnak azok a hormonok, amelyek fájdalomcsillapító, örömszerző hatásúak (pl. endorfin, oxitocin).

Mi segíti a biztonságérzet kialakulását?

• Ha a szülő nő tudja, hozzávetőlegesen mi vár rá: milyen folyamaton megy keresztül, kik lesznek vele jelen, ki miről tájékoztatja, kire számíthat stb.
• Fizikai szinten segít az ismerős környezet (ezért is fontosak a szülőszoba látogatások), „kuckós”, zártabb helyek, ahol kialakulhat a fészekérzet, félhomály, csend vagy halk zene, kellően meleg hőmérséklet.
• Megfelelő társas támasz (lásd alább)
• Bizalom a folyamatban és a jelen levő segítő személyekben.

Megfelelő társas, érzelmi támasz

Az anya számára megfelelő támaszt nyújtó személy jelenlétével a vizsgálatok szerint jelentősen nő biztonságérzet és ellazultság, csökken a beavatkozások száma, és a nők könnyebbnek, gördülékenyebbnek élik meg a szülést. A támogató lehet dúla, apa, barátnő. Fontos, hogy csak az legyen jelen a szülőszobában, akiben a szülő nő igazán képes megbízni és jó érzéssel engedi őt be. Ha ambivalensek az érzései valakinek a jelenlétével kapcsolatban, akkor ő inkább ne ő legyen mellette a szülés során.

Ellazultság, befelé figyelés

Kellően oldott állapotban az izmok ellazulnak, a laza méhizomszövet pedig sokkal hatékonyabb munkára képes. A nő képes pihenni, erővel töltődni a kontrakciók (összehúzódások) közötti szünetekben. A félelem és a feszültség gátolja az izmok ellazulását és növeli a fájdalom érzetet (lásd a Lelki felkészülés a szülésre c. részt) Az ellazultság és befelé figyelés pedig segíti a szülésre jellemző, a folyamatot segítő módosult tudatállapot kialakulását.

Bizalom a szaksegítségben

Kardinális kérdés, hogy milyen a kapcsolat a szülésznővel és az orvossal a szülés alatt. A szülésre vonatkozó visszaemlékezésekben gyakran kiemelkednek mondatok, szavak, gesztusok, tekintetek, érintések, amelyek a szaksegítségtől érkeztek és meghatározóak voltak. Segíti a kismamát, ha a személyzet megfelelő tájékoztatást nyújt (pl. várható eseményekről, beavatkozásokról), megadja a döntés lehetőségét (pl. milyen fájdalomcsillapítót szeretne), a viselkedésük kedves, támogató és érzékeny a szülő nő igényeire, képesek érzelmi támaszt is nyújtani.

Mindezen felsorolt tényezők hiánya, sérülése hátráltatja a szülés folyamatát.

Módosult tudatállapot a szülésnél (MTÁ)

A módosult tudatállapottal kapcsolatban nagyon sok tévhiten alapuló elképzelés van, sokan valamiféle misztikus állapotnak képzelik el azt. Az MTÁ valójában azt jelenti, hogy megváltozik, átalakul az a mód, ahogy a velünk történő eseményeket megéljük. Megváltozik a gondolkodás, az időérzékelés, a tanulás, az emlékezet, az érzelmi és testi működés érzékelése, a testérzetek. Ennek számtalan színe, árnyalata, módja van, amik közül sokat a hétköznapi életben is rendszeresen megtapasztalunk (pl. ilyen a szerelmi lebegés élménye, egy izgalmas filmben/könyvben/alkotó munkában való teljes elmerülés, egy hosszabb futáskor bekövetkező tudatállapot módosulás stb.)

A szülésnél jelentkező MTÁ jellemzői:

• Az érzelmek könnyebben mobilizálódnak: intenzív, szélsőséges érzelmeket is megélhet a szülő nő, ezek akár gyorsan is váltakozhatnak. Az egyik pillanatban például kéri, követeli a párja érintését, a másikban viszont ingerülten ellöki magától, már nem esik neki jól a testkontaktus.
• A tudatos kontroll fellazul, mélyebb, ösztönösebb viselkedés veszi át az irányítást. Ennek megjelenési formái: hangok, kiáltások jönnek ki, sajátos mozgás jelenik meg, a nő utat enged akár a szélsőséges érzelmeinek is.
• Fokozott képzeleti tevékenység indul be: olyan belső képek jöhetnek elő az anyában, amelyekbe belemerül, esetleg kommunikálni nem tudja őket, de intenzív az átélésük.
• Az időérzék változik: a szülő nő nem érzékeli az idő múlását vagy esetleg túl lassúnak érzi az idő haladását.
• Megváltozik a koncentráció, az emlékezet, a figyelem. Például bizonyos részleteket később nem tud felidézni, más részletek, apróságok pedig felnagyítódnak benne.
• Megnövekedik a szuggesztibilitás: a szülő nő érzékenyebbé válik a környezeti, társas ingerekre. Fokozottabban hat rá minden a környezetéből, pl. egy elsuhanó arckifejezés, egy hanglejtés, egy szó. A pozitív, a közönyös vagy a negatív hatások is mélyebbre jutnak, mélyebben megérintik őt. Ezzel lehet segíteni (például, egy jó, biztató mondattal átlendíteni a holtponton), de rombolni, megakasztani is (például egy kicsit keményebb, erősebb kifejezés sokkal rosszabbul érintheti őt, mint általában). Ezért nagyon kiemelt a jelentősége annak, hogy mi és hogyan hangzik el a szülőszobában. A fokozott szuggesztibilitás abban is megmutatkozik, hogy az anya a külső ingereket magára vonatkoztatja (pl. amikor az orvos és a szülésznő egymás között suttogva mondanak valamit, akkor a szülő nő gondolhatja azt, hogy valami baj van, amit nem akarnak neki elmondani, holott lehet, hogy teljesen másról van szó).
• A bal agyfélteke „alszik” a szülés során: a racionalitás, az adatok, a logika, a tervezés stb. háttérbe szorul, az irányítást az archaikusabb agyi területek veszik át. Szebben fogalmazva a természeti oldalunk, a testünk bölcsessége irányít ilyenkor. Ha valaki a bal agyféltekét akarja mozgósítani (pl. a szülésznő adatokat kérdez, vagy beszélgetést kezdeményez az időjárásról, a gyerekeiről, az egészségügy helyzetéről stb.), akkor ez a MTÁ elérése ellen hat, és megakaszthatja a természetes folyamatot.

A szülés élménye

A teljes kép mindig színes, sokféle árnyalattal, ritkán mondható el, hogy tisztán pozitív vagy negatív élmény volt a szülés. Lehetnek benne előrevivő, erőt adó események: például, a szülő nő vajúdás közben azt éli meg, hogy sokkal jobban bírja, mint amire számított, vagy hogy átlépte önmaga határait. Felbukkanhat azonban a szülő nőben lelki fájdalom, hiány vagy sértettség is, amiért nem úgy alakult minden, ahogyan eltervezte, esetleg traumatizáló események történtek vele.

Fontos kihangsúlyozni, hogy mindez nagyon szubjektív megélés, kívülről nem tudjuk megítélni, hogy valaki hogyan élte meg saját szülését. Lehet, hogy kívülről úgy látszik, minden rendben volt, az anyában mégis elégedetlenség, hiány vagy egyéb nehéz érzések vannak. Ez fordítva is érvényes: lehet, hogy sok beavatkozás volt, mégis alapvetően jóleső érzésekkel gondol vissza az anya a szülésre.

Az eredeti élmény az idővel is változik. Az események jelentései és jelentőségei átértékelődnek, egyes részletek felnagyítódnak, kiemelődnek vagy éppen eltörpülnek. Ez már a feldolgozás folyamata.

 

Az autogén tréning relaxációs módszer hatását több, egymástól független kutatásban vizsgálták. Eredményeik szerint azoknál, akik a szülés alatt rendszeresen relaxáltak:

• rövidebb volt a szülés ideje a kontrollcsoportéhoz képest,
• erőteljesebbek, hatékonyabbak voltak a kontrakciók,
• csökkent a fájdalomérzet,
• az anyák szubjektív élménye is az volt, hogy könnyebb volt a szülésük.

Érdemes élni ezzel a remek lehetőséggel!

A BABA OLDALA: A SZÜLETÉS ÉLMÉNYE
Arról, hogy a baba hogyan éli meg a születését, nincsenek konkrét adataink, hisz ő nem tudja elmesélni, milyen volt ez számára. Bizonyos támpontok alapján azonban következtethetünk élményeire. Ilyen például az Apgar-érték. Ezzel az újszülött fizikai állapotát írják le, és ez jelezhet valamit arról, mennyire lehetett megterhelő számára a születése.

Magáról az élményről áttételesen szerezhetünk információt: felnőttek vagy gyerekek pszichoterápiás körülmények között újraélhetik a születésükkel kapcsolatos emlékeiket. Az ilyen körülmények között megélt élményekre nem mondhatjuk, hogy az illető biztosan ezt élte meg a születése során. Talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk: hogy ilyen emlékei vannak róla, ezeket tudta előhívni magában a születésével kapcsolatban.
Stanislav Grof pszichiáter születésélmény feldolgozó csoportterápiákat tartott felnőtteknek. Ez alapján gyűjtötte össze azokat az emlékeket, amelyek a résztvevőkben feléledtek a születésről. A folyamat négy szakaszát különítette el:

A kellemes magzati állapot az első szakasz. Ekkor még bőven van helye a babának, szabadon mozoghat, az oxigén és táplálék ellátottság is megfelelő.

A szüléshez közeledve a kellemes magzati állapotot egyre inkább felváltja a szűk tér élménye, amikor már nincs elég hely a mozgásra és az anyaméh szűkössé válik. A kontrakciók beindulásával és erősödésével ez az élmény is felerősödik. Mivel minden egyes összehúzódás a vérellátás csökkenésével jár, a magzat kevesebb oxigénhez és tápanyaghoz jut. A méhizomzat ismétlődő görcsei a magzatot teljesen összeszorítják.

A következő szakasz akkor indul el, amikor a méhszáj kitágul és a baba áthalad a szülőcsatornán. Ez egy kemény munka a magzat számára. Az összepréselődés továbbra is erőteljesen fennáll, sokan forróságérzetről, esetleg légszomjról számoltak be.

A szülőcsatornán való áthaladást követően a baba megérkezik a kinti világba, jó esetben az anyukája mellkasára. A hatalmas mennyiségben felhalmozott aggodalmat, fájdalmat, nyomást és feszültséget hirtelen megkönnyebbülés és ellazulás követi. A „jó kint” pozitív hatásai természetesen csak abban az esetben érvényesülnek, ha az újszülöttnek biztosítják a komfortérzés kialakulásához szükséges közvetlen testi kontaktust az anyával és a védettséget.
Természetesen a születés élménye – ahogy a szülésé is – is nagyon sokféle lehet. A skála egyik végpontja: nyugodt, saját ritmusban zajló, anyával kapcsolatban levő születés, a másik végpont, amikor életet veszélyeztető helyzet áll elő. A kettő között sokféle megélés lehetséges.

Szülni és születni csak együtt lehet: kapcsolattartás az anya és a baba között

Ismét a pszichoterápiák tapasztalataiból merítünk, amikor azt mondjuk: a baba szempontjából sokat számít, hogy ő együttműködést él meg, azt, hogy egy nehéz helyzetben támogatást kap, és együtt küzdenek meg vele, vagy azt, hogy magára van hagyva és így még nehezebb dolga van.
Hogyan lehet segíteni az együttműködést? Legfőképp azzal, hogy a szülés során az anya (és az apa) folyamatosan fenntartja a kapcsolatot a babával. Ez megtörténhet belső vagy hangos beszéd útján, érintéssel, belső képekkel. A lényeg az, hogy időnként beszéljenek hozzá, dicsérjék meg, biztassák őt, biztosítsák arról, hogy jól mennek a dolgok és tartson ki, vele vannak, gondolnak rá, várják őt kinn stb. A kontrakciók közötti szünetekben biztassák őt, hogy ő is pihenjen, képzelje el az anya, hogy a baba is ellazul, esetleg hívhat egy segítő képet (például közösen pihennek egy nyugodt helyen). Ha az anyának ehhez már nincs ereje, az apa kapcsolódjon be, simogassa a babát, beszéljen hozzá, biztassa, nyugtassa őt.

A szülés közbeni kapcsolattartás a születő gyermek és a szülők között nem csupán a szülés-születés folyamatát segíti meg, hanem rendkívüli kapcsolat erősítő hatással bír.