A várandósság időszaka olyan normatív krízis, amely igen radikális testi-lelki-kapcsolati átrendeződéssel jár. Ennek egyik következménye az, hogy a várandós nők (és gyakran a párjaik is) érzékenyebbé és sérülékenyebbé válnak. Bizonyos esetekben ez elmélyülhet és mentális, valamint érzelmi problémák forrásává válhat.
A stressz árt? Avagy a jó stressz és a rossz stressz
Kapott már valaki olyan tanácsot a várandóssága során, hogy ne stresszeljen, mert az árt az anyának és a babának? És van olyan, aki ezt meg is tudta valósítani? Valószínűleg nem, hiszen nem is lehet stressz nélkül élni, ez az életünk sava-borsa – ahogy Selye János, a híres stressz-kutató fogalmazott.
Ha a címben feltett kérdésre szeretnénk válaszolni, különbséget kell tennünk „jó stressz” és „rossz stressz” között. A jó stressz nem árt sem az anyának, sem a babának, sőt, fontos, hogy a baba találkozzon vele, mivel felkészíti őt a kinti életre. Ilyen esetekben a következő mintázat fut le: Nehezített élethelyzetbe kerülünk, a szervezetünkben stressz hormonok szabadulnak fel, majd elkezdjük keresni a megoldásokat és dolgozunk a helyzet jobbításán. Végül megoldódik a probléma, mi pedig megnyugszunk, visszaáll az egyensúlyi állapot. Nézzünk erre egy konkrét példát! Tegyük fel, hogy konfliktusba kerülünk a főnökünkkel. Ez feszültté tesz minket, éjszaka felébredünk arra, hogy kínoznak a vita során elhangzott mondatok. Másnap eldöntjük, hogy beszélgetést kezdeményezünk vele, ami segíthet tisztázni a konfliktust. Kiderül, hogy számos félreértés és vélt elvárás okozta a feszült helyzetet, ezek kimondása és tisztázása megnyugvást hoz. Eltelik még két-három nap mire az összes feszültség kimegy a testünkből, és újból ellazultnak és békésnek érezzük magunkat. Ebből a baba azt tanulja meg, hogy az életben adódnak nehézségek, ám vannak eszközeink is, amelyekkel képesek vagyunk kezelni, rendezni azokat.
Mi a „rossz stressz”? Ennek számos formája van.
Az egyik gyakran megjelenő formája az, amikor a stressz hatások sűrűn érik egymást, a személynek pedig nincs elég ideje két megterhelő időszak között arra, hogy „kifújja magát”, elengedje a feszültséget és megnyugodjon. Ilyen helyzetben lehet például az a személy, aki a munkája révén túl nagy felelősséget visel, folyamatosan problémahelyzeteket kezel, és állandó nyomás alatt dolgozik.
A „rossz stressz” másik formája az, amikor a feszültség és a idegesség állandóvá válik, nem követi lecsengés, megnyugvás és ellazulás. Ezt nevezzük krónikus stressznek. Nézzünk erre egy-kép példát! Ezt élheti át az, akinél állandósulnak a párkapcsolati konfliktusok, minden napja feszültségben telik és párjával nem találnak megoldást a problémáikra.
Az akár rövid ideig tartó, de extrém nagy stressz hatás szintén megterhelő az anyára és a magzatra nézve. Természeti katasztrófák esetén, háborús időszakokban élhetünk át ilyet, amikor az életünket fenyegető hatással találkozunk, és azt érezzük, ezzel szemben tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk semmilyen módon befolyásolni.
A „rossz stressz” hatásait komolyan kell venni. Érdemes megtanulni olyan módszereket, amelyek csökkentik a belső feszültséget. Erre az autogén tréning nevű relaxációs módszer a leghatékonyabb. Ezek segítségével képessé válunk arra is, hogy megteremtsük magunkban a nyugalom és az elengedettség állapotát, azaz azt a lelki környezetet, ami a magzat fejlődését segíti, támogatja.
Pszichiátriai problémák
A várandós időszak alatt korábbi pszichiátriai megbetegedések is kiújulhatnak vagy elmélyülhetnek. Ez a téma csak az utóbbi években került a figyelem középpontjába, nem csak Magyarországon, világszerte is alulkezelt területe a várandósgondozásnak. Pedig érdemes külön figyelmet fordítani rá, mert számos későbbi nehézséget előre jelez. Például az első trimeszterben diagnosztizált depresszió a legerősebb előrevetítője a szülés utáni depressziónak.
Amennyiben valaki pszichiátriai megbetegedés tüneteit észleli magán vagy családtagján, feltétlenül keressen fel egy pszichológust vagy pszichiátert, hisz a megfelelő kezeléssel elejét lehet venni a későbbi nehézségeknek. Nem kezelt depressziós kismamák körében lelassulhat a magzat fejlődése, magasabb a koraszülés és az alacsony születési súly kockázata, csecsemők körében pedig gyakrabban fordul elő alvászavar és gyakori sírás, kisgyerekkorban pedig viselkedéses és érzelmi zavarokat eredményezhet. Mindez megelőzhető azzal, ha a kismama időben megkapja a támaszt és kezelést a szakembertől.