A születéssel egy időszak végérvényesen lezárul a baba életében és egy új korszak veszi kezdetét. Az anyai testben átélt testi-lelki egység véget ér. Világra jönni azt jelenti, hogy kezdetét veszi a kinti világban való élet: az önálló lélegzés, emésztés, hőmérsékletszabályozás, erősebb érzékszervi ingerek feldolgozása. Mindez új életminőséget jelent, de mint minden költözés, ez is együtt jár a régi otthon, az anyaméh elveszítésének érzéseivel. A születés maga igen intenzív és rendszerint hosszú folyamat, de a lassú ütemű folyamat élménye segít megélni az átmenetet és ennek révén felkészít a nagy váltásra. Elhagyva a meleget, állandó táplálékot, beszűrődő lágy fényt és hangokat nyújtó anyaméhet, a szorítások, nyomások, forgások megélése után kijut a kisbaba egy másik közegbe, ahol izmai megérzik, hogy súlyuk van, hűvös levegő veszi körül, erős érzékszervi ingerek (hangok, érintések és fények) érik, tágas a tér az eddigi megtartó zártság után. A megélt átmenet hatalmas élményét követi az anyával való újra egymásra találás öröme, a megszületés feszültsége le tud csengeni, a kisbaba meg tud nyugodni.

Előfordulhat, hogy komplikáció fellépése és a szükséges beavatkozások miatt az anyával való újbóli találkozás, és ezzel együtt a lecsendesedés és megnyugvás később érkezik meg. A császármetszés gyakran készületlenül éri a babát, de a természetes szüléshez képest gyorsabb váltás tapasztalatát is fel lehet dolgozni. Fontos tudni, hogy mindaz, ami a beavatkozások miatt esetleg elmaradt, az a későbbiek során felülírható, például a gyakori bőr-bőr kontaktus, a sok érintés, a hordozás, ringatás, szoptatás segítségével.

Felnőttként a veszteségekre fájdalommal, sírással, panaszkodással reagálunk. Ilyenkor sokat számít egy szeretett személy támogatása, odafigyelése, akinek ölelésében utat engedhetünk a szomorúságnak. A kisbabák is így tesznek: sírással panaszolják el az anyaméh elvesztésének fájdalmát és szomorúságát.  Sok babasírás mögött ott rejlenek a búcsú érzelmei. Gyakran találkozhatunk ezzel a jelenséggel, leginkább a délután és este jelentkező sírásoknál, mikor nem találjuk közvetlen okát, a baba mégis sír. Ha nem éhes, tiszta a pelenkája, nincsenek fájdalmai, nem beteg, nem fáradt, mégis sír, valószínűleg érzelmi sírásról van szó. Ilyenkor fontos, hogy megadjuk neki azt, amire nekünk is szükségünk van ilyen esetben: ölelést, meghallgatást, biztonságot. Fontos, hogy ne hagyjuk magára! Legyünk vele, hisz csak akkor jótékony hatású a sírás, ha az a szülő jelenlétében, ölelésében történik.