ÜRÍTÉSI PROBLÉMÁK
Az ürítés akaratlagos szabályozásához megfelelő idegrendszeri érettség, valamint egy erre irányuló tanulási folyamat szükséges. Az idegrendszernek ez az érettsége 2-3 évesen alakul ki. Ekkor már könnyen elsajátítható a szobatisztaság, nem igényel hónapokon át elhúzódó, a szülőt és a gyereket egyaránt igénybe vevő, hosszas tréningezést.
Az éjszakai szobatisztaság kialakulása elhúzódhat akár 5-6 éves korig. Az éjszakai bepisilés lehet szoktatási probléma kihatása (a túl késői szoktatás, a szülők túl intenzív beavatkozása a folyamatba), lehet öröklött hajlam következménye és lehet átmeneti vagy tartós lelki probléma folyománya is. A bepisilés nem a záróizmok gyengesége miatt következik be, és nincs szoros kapcsolatban a hólyag teltségével. A gyerekek más esetekben – mivel minden szövetük rugalmas – rendkívül sokáig kibírják pisilés nélkül. Vannak gyerekek, akik minden szoktatási erőfeszítés dacára, és különleges ok nélkül egészen a prepubertásig bepisilnek éjszaka.
„Balesetek” bármikor bekövetkezhetnek, ilyenkor gyakran felmerül a szülőkben a kérdés: meddig tekinthető ez természetes jelenségnek, és mikor mondhatjuk azt, hogy ürítési probléma alakult ki. Az alábbiakban ehhez nyújtunk támpontokat.
Bepisilés
Bevizelésről abban az esetben beszélünk, ha a gyermek betöltötte az ötödik életévét és akaratlanul, vagy néha szándékosan nem a megfelelő helyre üríti a vizeletét. A meghatározáshoz hozzátartozik az is, hogy a tünet legalább három egymást követő hónapon át jelentkezik, és heti kétszeri gyakorisággal előfordul.
Ha a gyermek soha nem volt legalább fél éven keresztül szobatiszta, akkor a bevizelés elsődleges formájáról van szó, ha viszont egy már többé-kevésbé hosszabb szobatiszta periódus után jelentkezik, akkor másodlagos bepisilésről beszélünk. A másodlagos formához gyakran köthető valamilyen megterhelő történés, kistestvér születése, válás, haláleset vagy más stresszes élethelyzet.
Akaratlan bekakilás
A bekakilás a bepisilésnél jóval ritkábban fordul elő. Ebben az esetben is lehetnek ártatlanabb, epizodikus helyzetek: gyomorpanaszok, vagy a gyerek tartózkodása a vécé használatától ismeretlen helyen. De ha egy masszívan szobatiszta gyerek ismételten bekakil, az igen komoly tünet, súlyos lelki konfliktusra kell gondolnunk, amely feltétlenül szakember beavatkozását igényli.
Problémásnak tekinthető az a manapság gyakran tapasztalható jelenség is, hogy a már szobatiszta kisgyermek csak pelenkába akar kakilni.
Széklet visszatartás
A székletvisszatartás esetén el kell különítenünk egymástól a szándékos visszatartást és a szorulást. A két típus könnyen megkülönböztethető, a szorulásos gyerek erőlködik és próbál kakilni, a székletét visszatartó gyermek pedig hirtelen megáll, amikor jön az inger és erősen összeszorítja a záróizmait. A fájdalmas ürítéstől való félelmében addig tartja vissza a székletét, amíg az inger el nem múlik, miközben túlcsorgás jöhet létre.
Kihez fordulhat segítségért?
Ürítési problémák esetén célszerű elsőként orvosi vizsgálatokkal kiszűrni a lehetséges organikus okokat. Amennyiben szervi ok vagy megbetegedés nem áll fenn, érdemes szülő-csecsemő konzulens vagy gyermekpszichológus segítségét kérni a probléma mielőbbi rendeződése érdekében.