A TÁPLÁLÁS NEHÉZSÉGEI
Szülőként az egyik leggyötrelmesebb tapasztalat, ha a kisbabánk nem gyarapszik kellőképpen, elutasítja az anyamellet vagy visszautasítja az ételt. Nagy felelősség hárul a szülőre: az ő feladata a csecsemő életben tartása. Amikor huzamosabb ideje fennáll már az etetési nehézség vagy képtelenség, a szülő számára nagyon hamar igen aggasztóvá válik a helyzet – minél kisebb a csecsemő, annál erőteljesebb a nem evést kísérő félelem, amihez társul az elutasítottság mély megbántottsága: szeretetének minden igyekezete is kevés ahhoz, hogy gyermeke fogadni tudja az éltető táplálékot. Ha a zavarok hosszabb időn át fennállnak, megingatják a szülők kompetenciaérzését, önbizalmát, megnehezítik az anya-gyermek kapcsolat egészséges fejlődését.
Átmeneti nehézségek
Kisebb zökkenők szinte minden gyermek életében bekövetkeznek, az átmeneti nehézségek főleg a fejlődési ugrásoknál lépnek fel, a folyékony táplálékról pépes, pépesről a félszilárd, félszilárdról a szilárd ételek bevezetésekor. Jellemző, hogy betegségek alatt és után is kialakulhatnak evési nehézségek, egy fertőzés vagy fájó torok néhány napra bárkinél okozhatja az étel elutasítását. Ezek az egyensúlyi állapot visszaállását követően szinte maguktól rendeződnek.
Mi az etetési zavar?
Etetési zavarról akkor beszélhetünk, ha a szülők vagy a szakemberek a gyermek etetés vagy étkezés közbeni viselkedését több mint négy hétig problémásnak látják. Az ételt, vagy az egész evési helyzetet visszautasító gyerekek nem egyszerűen „csak” válogatósak, hanem szó szerint kifordulnak az evési helyzetből, erőteljesen sírnak vagy szorosan összezárják a szájukat, ha kínálni, etetni próbáljuk őket. A szülők gyakori képzete, hogy babájuk vagy gyermekük egyáltalán nem érez éhséget, vagy képtelen nyelni, esetleg túl gyenge ahhoz, hogy fogadja a táplálékot, vagy szopni tudjon. Az ilyen etetési-étkezési helyzetek hamar a család szinte teljes idejét és erejét felőrölhetik.
Komolyabb problémákról az első hónapokban a következő esetekben beszélhetünk:
- napi gyakoriságú hányás
- étel visszautasítása, állandó étvágytalanság
- szopási-nyelési nehézségek
Féléves kor után ehhez társulhat:
- a szilárd étel és a kanál elutasítása
- bizarr étkezési szokások
Infantilis anorexia
Az egyik legsúlyosabb, életet veszélyeztető csecsemőkori étkezési zavar az infantilis anorexia, ami az evés teljes elutasítását jelenti. Ez rendszerint együtt jár gyarapodási zavarral, lelassult mozgásfejlődéssel, valamint különféle beszédproblémákkal. Anorexia esetén az egész család élete az evés köré szerveződik. Mivel másképp nem megy, a csecsemőt erőszakkal etetik, különböző figyelemelterelő stratégiákat találnak ki, hogy közben egy-egy falatot becsúsztassanak a szájába.
Poszttraumás etetési zavar
A másik súlyos táplálási nehézség csecsemőkorban a poszttraumás etetési zavar. Ez az arc, száj, garat fájdalmas ingerlése (pl. orvosi kezelés esetén), szondázás, erőszakos etetés vagy reflux traumatikus hatása nyomán alakul ki. A fájdalmas tapasztalat után minden szájat és arcot érő ingerlés, így az anyamell vagy kanál érintése is ellenérzést kiváltó élmény, ezért merev elutasítást válthat ki a csecsemőkből. Az averzió olyan erős lehet, hogy az etetés szinte lehetetlenné válik.
Mi állhat az etetési zavar hátterében?
Mint minden regulációs zavart, az evési problémákat is több tényező határozza meg. Kialakulásának organikus (testi) okai között szerepelhet neurológiai probléma (pl. nem megfelelő szopás-nyelés koordináció) vagy a csecsemő fejlődési elmaradása. A család nehézségei is nagy szerepet játszhatnak az evészavarok kialakulásában. Ide tartozhat az anyai depresszió, valamilyen függőség, bántalmazás, a szülő(k) evészavara vagy a családban bekövetkezett veszteség.
Az etetési nehézség kialakulása hamar megterheli a családi légkört megingatván a szülő kompetencia érzését, ezzel együtt rengeteg szélsőséges, ambivalens érzelem jelenhet meg egyidejűleg, az aggodalomtól kezdve a dühön át az elutasításig.
Kihez fordulhat segítségért?
Komolyabb regulációs problémáknál az első lépés mindig a lehetséges organikus (testi) okok feltárása. Ezzel párhuzamosan érdemes szülő-csecsemő konzulenshez vagy csecsemőkkel is foglalkozó pszichológushoz fordulni. Ezek a zavarok veszélyeztetik a csecsemő megfelelő fejlődését, úgyhogy nem szabad sokáig hezitálni a döntéssel!
Sajnálatos tapasztalat, hogy az egészségügyi ellátás keretében gyakran szondás táplálással igyekeznek kiküszöbölni a problémát akkor is, ha nem organikus okok húzódnak meg mögötte. Így a valós okok feltáratlanok maradnak, a családok pedig nem kapják meg a megfelelő segítséget. A gyakorlat azt mutatja, hogy néhány alkalmas szülő-csecsemő konzultációval rendezhetők a kevésbé súlyos történetek, míg a súlyosabb evészavarok hosszabb pszichoterápiás folyamatot igényelnek (pl.infantilis anorexia).