Bújj, bújj zöld ág – nagyinterjú az alapítványról, beszélgetés Csizek Zsuzsannával, az alapítvány ügyvezetőjével

Bújj, bújj, zöld ág

Barcsay utca 4, földszint 3. Kapucsengő: Perinatus. Belvárosi bérház félhomályában gyertya fénye fogad. Kávés teaillat fűszerezi a levegőt. Az előtér sarkában könyvespolc, szorosan mellette időnként nyekkenő kanapé. A szobákban kis asztalokon teamécsesek, a falakon szőttesek melegítik a teret. Csak a hat elérhető wi-fi hálózat utal arra, hogy 2017-et írunk. Csizek Zsuzsannával, mentálhigiénés szakemberrel, a Perinatus Alapítvány ügyvezetőjével beszélgetünk tevékenységük sokszínűségéről, amely szervesen kapcsolódik életünk egy meghatározó periódusához: a születés körüli időszakhoz.

-Matematika-fizika szakos tanárként kezdted a pályádat. Hogyan vezetett az utad a Perinatushoz?

-Látszatra nagy távolságnak tűnik a matematika-fizika szak, pedig már akkor is az emberi működés érdekelt igazán, és az, hogy hogyan lehet továbbadni a megélt tapasztalatokat. Az első nagy változást az hozta az életemben, amikor a tanárságból az üzleti szférára váltottam. Kaland volt, kihívás. Kifelé fordított. A következő fordulópontot a lányom születése jelentette, a mély befelé fordulás. Rövid idő alatt egyértelművé vált számomra, hogy az üzleti életforma nem tenné lehetővé azt, hogy úgy legyek jelen a gyermekem mellett, ahogy szerettem volna. Egy kedves ismerősöm ajánlotta a Károlin a mentált (szerk. Károli Gáspár Református Egyetem Mentálhigiénés segítő szakember szak). Felhívtam őket. Az első beszélgetésünkkor éreztem, hogy jókor vagyok jó helyen. Tulajdonképpen nagy kanyarokkal és mégis nagyon puhán kerültem a segítő pályára.

Csizek Zsuzsanna

-A lányod még egészen kicsi volt ekkor.

-Igen, a kisgyermekes lét nyitott és érzékeny állapotában kezdtem el segítőnek tanulni. Talán nem véletlenül, az anyaság kialakítja bennünk a gondoskodás, figyelem és együttérzés képességét, melyek elengedhetetlen készségek a segítésben. A mentál képzés gyakorlatorientált, már a legelején segítő beszélgetéseket végzünk. Engem a várandósság, szülés, születés érdekelt. 2008-tól gyakornokoskodtam a Kheiron Pszichológiai Tanácsadó Központban és a Perinatusnál. Majd 2009 decemberében Orosz Kati felkérésére (szerk. az alapítvány szakmai vezetője) az akkor még inkább csak papíron létező Perinatus Alapítvány ügyvezetője lettem. Aztán 2010-ben helyünk is lett a Hegedű utcában.

-Először egy Születés Hete előadáson találkoztál Orosz Katival és azzal a témával, hogy a születésünk hogyan hat a későbbi életünkre. Mások is így találnak meg benneteket?

-Sokan megérintődnek e téma által egy előadás vagy beszélgetés során. Majd egy későbbi élethelyzetükben eszükbe juthatnak az előadáson elhangzottak és visszajönnek hozzánk. De leggyakrabban személyes ajánlással érkeznek. Többen keresnek meg azzal, hogy elolvasták például a Renggli könyvet (szerk. Franz Renggli: Aranykapu az életbe) és az olvasottak arra ösztönzik őket, hogy jobban megértsék születésük hatásait, illetve érzelmileg közelebb kerüljenek e meghatározó élményükhöz. De egyre többen idetalálnak interneten, közösségi oldalakon keresztül a gyermekvállalás időszakában. Illetve a szakmai körök – szülészek, gyermekorvosok, védőnők, szülésznők, doulák, pszichológusok – küldik hozzánk a családokat.

-Ezek szerint szoros együttműködés van köztetek és e terület más szakemberei között?

-A programjainkat gyakran látogatják szakemberek. Nagyon fontos lehet az is, hogy saját élményen keresztül tapasztalják meg e folyamatokat, amelyekből esetlegesen meríteni is tudnak munkájuk során. Kölcsönösen tanulunk egymástól és értékes szakmai együttműködések alakulnak ki.

-2010-ben öltött fizikai testet a Perinatus. Egy gyermek életében a 7. év nagy változást hoz. Megfigyelhető ez az alapítványnál is?

-Amikor Kati 2007-ben megálmodta és az alapítókkal életre hívta az alapítványt, az elsődleges fókusz azon volt, hogy felnőtt életünkben hogyan húzódik ott a születési mintázatunk. Ha ez nem volt háborítatlan, esetleg nehézségek adódtak, akkor ezeket hogyan lehet kisimogatni. Később hangsúlyossá vált a prevenció is. Ez annyit jelent, hogy intenzíven kezdtünk el gyermekvállalási kérdésekkel, pici gyermekes családokkal, várandós kíséréssel foglalkozni. Felkészíteni a családokat arra, hogy tudatosabban lépjenek be életük egyik legfontosabb szakaszába, és ha nehézség adódik, minél előbb kérjenek segítséget. A 7 év alatt kialakult egy tapasztalt szakmai team és a szervezeti struktúra, a professzionális működés is.

-Mit értesz az alatt, hogy kisimogatni a nehézségeket?

Feldolgozni a hiányainkat, bánatainkat, veszteségeinket. Óriási a különbség a között, hogy ezeket a nehézségeket gondozzuk vagy gondozatlanul betesszük egy fiókba és időről-időre felbukkanva váratlan helyzeteket hoznak életünkben.

“Az érzelmi élmények feldolgozhatók. A születéshez hasonlóan érzelemteli élmény pedig kevés van.”

-Veszteségek. Elsősorban születés körüli gyásszal foglalkoztok?

-A veszteség sokféle lehet. Van olyan, hogy egy kisbaba nem születik meg, hanem útjának egy szakaszánál eltávozik. Lehet ez spontán vagy művi abortusz, amikor a család dönt úgy, hogy nem tudja vállalni a gyermeket. Ezek mind nagyon nehéz veszteségek. De ide tartozik a válás, amikor egy édesanya vagy édesapa egyedül marad a gyermekével. Ide soroljuk azt is, amikor beteg gyermek érkezik a családba vagy egy kisbaba idő előtt jön a világra. Nemcsak nők, hanem férfiak is fordulnak hozzánk, akik teljesen másként gyászolnak, mint az asszonyok.

A fájdalmak, veszteségek, kudarcok feldolgozása rendkívül fontos

-Koraszülést, beteg gyermek érkezését is felsoroltál a veszteségeknél…

-Ha egy kisbaba idő előtt születik meg, váratlan helyzettel kell megküzdeni a családnak. Nincsenek felkészülve a fogadására. Erőteljes stresszhelyzet keletkezik, ahol nagyon rövid idő alatt, extrém körülmények között kell helytállni, és gyakran a kisbaba egészsége is veszélyben lehet. Az újszülött fejlődésének érdekében sok a beavatkozás, előfordulhat, hogy a csecsemőt elválasztják az édesanyától, mindez érzelmileg rendkívüli megterhelést ró a családra. Nehéz egyedül vinni.

-Nyilván senki sem erről álmodik. Mégis így történt. Tulajdonképpen az álmokat kell ilyenkor elgyászolni?

-Azt is. Például a traumatikus szülésélményeknél is ez a helyzet. Van egy tervezett, vágyott szülésképünk. Egy nagyon mélyrétegből fakadó belső képünk, amihez képest a valóság valahol elhelyezkedik. Minél távolabb van ez a kettő egymástól, annál nagyobb a nehézség.

-Hogyan tud segíteni egy csoportos veszteségfeldolgozás? Elsőre ijesztően hangzik, hogy a saját veszteségemen túl még a másokét is meghallgassam.

-Mindenki úgy vesz részt a csoportban, ahogy tud. Lehet, hogy valaki csak ül és csendben hallgatja a többieket. Nincsenek kötelező előírások, elvárások. Beszélgetünk, rajzolunk, szimbólumokat hívunk segítségül. Ahogy összeszövődik az asszonyok története, kialakul egy közös érzelmi tér, ahol szép lassan felépül a bizalom.

Az átélt érzelmi élmény összeköti a csoporttagokat (2)

Ebben a megtartottságban meg lehet osztani az átélteket. Nagy felismerés szokott az lenni, amikor egy anyuka, aki császármetszéssel szülte a babáját meghall egy hüvelyi szüléstörténetet és kiderül, hogy összeköti őket az átélt érzelmi élmény, valamilyen hiány. Sorstársakká válnak. Megosztás van, minősítés nélkül. Nem mondjuk meg, hogyan kellene éreznie az édesanyának, hanem létjogosultsága és tere van az érzelmeinek. Ez a legfontosabb gyógyító ereje ezeknek a csoportoknak.

-Családi, baráti körben nem lehetne ezeket feldolgozni?

-A csoport megtartó légkörében fokozatosan megjelennek a különböző történetek és vissza lehet menni a fájdalmas pontokig. El lehet siratni az eddig visszatartott könnyeket vagy tere lehet például a haragnak, ami egy pici babás közegben, otthon nehezen kezelhető.

“A családban gyakran nem értik, hogy egy egészséges csecsemő mellett miért nem boldog az édesanya vagy miért nem tud túllépni a történteken.”

Sokszor ez még egy támogató családi környezetben is lehetetlen, mert van egy pont, ahol a család már nem képes egy fájdalmat vagy veszteséget elhordozni.

-Ha valakiben felmerül az igény szülésélményének feldolgozására, de nem tudja kire bízni a kisbabáját, ő is kaphat tőletek segítséget?

-Ilyen esetben az egyéni feldolgozást szoktuk javasolni. Fontos, hogy minél előbb segítséget kaphassanak ezek az édesanyák, mert egy feldolgozatlan fájdalom elviszi az energiát és kevesebb figyelem jut a kisbabája gondozására. A fájdalmas élmény leköti az édesanya figyelmét. Ez nem azt jelenti, hogy nem akar figyelni rá, hanem azt, hogy az adott állapotban nem képes.

-Kijelenthető az, hogy minél korábban fordul az édesanya szaksegítséghez, annál gyorsabban megoldódik a problémája?

-Általában kijelenthető. Minél korábban kérnek segítséget, annál gyorsabban elsimíthatók a nehézségek és az elakadások tovább gördülnek. Később is lehet segíteni, csak akkor mát több probléma rárakódhat az eredetire. Sokszor tapasztaljuk, hogy már a gyermekágyas időszakban nehézséggel indul egy család.

-Gyerekágyas időszaknak az első 6 hetet nevezed?

-Nem. A fogantatástól számított első egy évet. Lélektanilag, amikor a gyerekágyas időszakról beszélünk, mi nem az orvosi terminológiát használjuk. Ennek oka, hogy a szülés után a visszazáródás, a normál tudatállapot visszarendeződése ennyi idő alatt történik meg. Ideális esetben a várandósság alatt történik egy lelki felkészülés is a szülésre. Egy ilyen lélektani felkészülés nagyobb eséllyel vezet optimális szülésélményhez, mint az, amikor valaki szinte „beesik” a rohanó munkavilágából a szülőszobára. Le kell lassulni, befelé fordulni és ehhez idő kell. A lelki kísérésnek akkor van különösen nagy jelentőségen, ha már a 9 hónap alatt jelentkeznek nehézségek, amiket az édesanya saját erőforrásból nem tud megoldani. Jelentkezhet erős szorongás, félelmek a változástól, a szüléstől, egy-egy szokatlan kérdés, felerősödhetnek belső bizonytalanságok. Mindez egy bizonyos szintig természetes, de még akkor is jó ezzel foglalkozni.

-A boldog várandósság társadalom által elvárt eszményi képe nehezen összeegyeztethető a fájdalmakkal, könnyekkel. „Ne sírj, árt a babának!” felszólítások ezek szerint nem állják meg a helyüket?

-A babának az a jó, ha az édesanya képes a feszültségeket kezelni. Az életben természetesen adódnak nehézségek. De a szülők sokat tehetnek azért, hogy a feszültség csökkenjen.

“Ha lehet beszélni a problémákról, megoldásokat keresni, segítséget kérni, érezni azt is, ha valami fáj, akkor mindez megkönnyebbülést hoz mindenkinek. A babának is.”

a feldolgozatlan fájdalom leköti az édesanya energiáit

Például a várandósság alatti ambivalens érzések természetesek. Azonban amikor nem vártak egy babát vagy kislányt szerettek volna, de kiderül, hogy kisfiú érkezik, akkor az ambivalenciák felerősödhetnek. Ekkor nagyon fontos lenne, hogy ezek az egymásnak feszülő érzések ne elnyomva, hanem feldolgozva legyenek. Kiemelkedően fontos, hogy az édesanya gondozza az érzéseit, amik széles palettán mozognak ilyenkor. Fontos tudatosítani, hogy mi zajlik, mert a tudomásulvétel által az érzelmeink változhatnak is. Elakadásaink tovább gördülhetnek. Ellenben, ha nem veszünk róla tudomást, a feszültség növekszik.

-Az élet nem a születéssel kezdődik. Nemcsak a várandósság, hanem már maga a párválasztásunk is kihat a későbbi szülésélményünk minőségére. Ez az a preventív rész, amivel ti kiemelten foglalkoztok. Mégis valahogy ez a rész kevésbé tűnik hangsúlyosnak a honlapotok alapján.

-Gyakran felmerül ez. Néha bátortalanul keresnek fel minket olyan kérdéssel, ami közvetve kapcsolódik ehhez a témához. Például azért jön ide egy férfi, mert nehézségként éli meg, hogy nem tud elköteleződni. Hosszú ideje benne van egy párkapcsolatban, de nem tudja megtenni a lépést a családalapítás felé. Vagy a gyermekvállalás dilemmáival is fordulnak hozzánk. Van, aki úgy dönt, hogy nem akar gyereket vagy éppenséggel nem tud ebben dönteni. Ha harmóniában van ezzel a döntésével, akkor nincs vele teendő. Ha azonban ez nehézséget okoz neki vagy a párkapcsolatában, akkor azzal érdemes foglalkozni. Ennek a feldolgozásban is tudunk segíteni. És fontos megemlíteni, hogy olyan helyzetben is megkeresnek bennünket, amikor problémák nélkül, tudatosabban szeretnének készülni a várandósságra, szülésre. Van egy ingyenes Gömbölyödő klubunk, és az Összehangoló csoport is ezt támogatja.

-Amikor rákattintottam az Önismeret címszóra a www.perinatus.hu -n, akkor az életTÉRképei egynapos csoportjaitokra bukkantam. Tényleg ennyire minden a születésünkre vezethető vissza?

-Ezek a csoportok olyan hívószavakat tartalmaznak, mint változás, határok, gyász, érintés, kötődés. Amikor például valakit megszólít a változás csoport nagy valószínűséggel az életében valami változás zajlik vagy annak az előszobájába érkezett és ehhez szeretne valamiféle segítséget kapni. Szeretné jobban megélni, könnyebben viselni. Ilyen lehet egy munkahelyváltás, a megházasodás, egy költözés vagy a manapság oly gyakori külföldi munkavállalás. A csoporton a személyes viszonyulásunkat járjuk körül. Más részről az életTÉRképei címet viseli ez a csoport, mivel

“…a születésünk bizonyos témákat elemi módon tartalmaz, mint a változás, határok, gyász, érintés, kötődés.”

Például a határok. Magzati létünket egy egységélmény, egy bizonyos határtalanság jellemzi, majd a születés beavatása által ez véget ér és önálló határaink lesznek. Minden megváltozik: lesz gravitáció, kívülről kell felvenni az ételt, innentől elsődlegesen a bőrön keresztül érintkezünk a külvilággal, a szülőcsatornán való átjutás testi szinten is lejelöli a határainkat. S ennek őrizzük az érzelmi lenyomatát is. Így kapcsolódik a születéshez. Ez az egynapos csoportunk az aktuális élethelyzettel foglalkozik, de fölvillantunk bizonyos élményeket, ami a születésünkkel lehet kapcsolatos.

Nem muszáj egyedül elhordozni a fájdalmat

-Ha jól sejtem ezen a csoporton férfiak is megjelennek.

-Igen, szerencsére egyre gyakrabban. A határok, változások kezelése nemcsak a magánéletben, de a munkahelyen is erőteljesen megjelenik. Emellett még az autogén tréning és stresszkezelés csoportjainkon vesznek részt jelentős számban férfiak. Mostanában már az is előfordul, hogy egyéni beszélgetések során dolgozzák fel ők is a gyermekük születésekor megélt élményüket. Ők is megérintődnek, a saját születésük és korai éveik élményvilága megelevenedhet. De keresett már fel egy felsővezető férfi azzal a problémával, hogy nagyon nehezen hoz döntéseket. Természetesen pozíciójából fakadóan napi szinten megteszi ezt. Kívülről nem látszik a nehézség, de belülről őrlődik, ami óriási érzelmi megterhelést jelent számára. Ennek az okát kereste és persze a megoldását.

-Foglalkoztok-e azokkal a családokkal, akik nem vállalnak, vagy nem tudnak gyereket vállalni?

-Egyre gyakoribb, hogy fogantatási nehézségekkel keresik fel az alapítványt. A köztudatban az a kép él, hogy ha nincs semmilyen organikus ok egyik félnél sem, felmerül az, hogy a gyermekáldás elmaradásának lelki akadályoztatottsága lehet. Ennél összetettebb a kép. Pszichés oka lehet egy testi tünetnek, rendellenességnek is, pl. a petevezető elzáródásának.

“A testünk és a lelkünk nagyon szorosan együttműködik.”

Ebben az élethelyzetben pedig ez hangsúlyosan megjelenik. Ha pedig van organikus ok, akkor a kezelések, fájdalmak, kudarcok, veszteségek feldolgozása rendkívül fontos. Egyrészt, mert növeli a sikeres megfoganás és megtartás esélyét, másrészt mert, ezt a „nehézség-csomagot” nem viszi tovább a pár és nem terhelődik rá a kisgyerekre, amikor megfogan és megszületik. Sokszor a szülész-nőgyógyász vagy a belgyógyász küldi hozzánk az érintett családokat. Ilyenkor rendkívül fontos a szorongás, illetve a stresszállapot oldása. Javasolni szoktuk valamelyik relaxációs technika elsajátítását. Az autogén tréning nagyon hatásos ilyen helyzetekben. De kiemelten fontos a veszteségek és az átélt élmények feldolgozása is.

-Azt mondod, hogy hosszú évek fogantatási nehézségei megoldódhatnak az autogén tréning gyakorlásával?

-Dr. Ujvári Attila szülész nőgyógyász, amikor nálunk járt, elmesélte azt a példát, amikor fogantatási nehézség miatt a petevezető átjárhatóságát vizsgálta egy asszonynál. A nő annyira szorongott a vizsgálattól, hogy a petevezetője teljesen összeszorult. Nem lehetett megvizsgálni. Beszélgetni kezdtek és az édesanya szép lassan megnyugodott. Ezzel egyidőben a monitoron keresztül szemmel láthatóvá vált a petevezető ellazulása. Ezek után el lehetett végezni a vizsgálatot. Érdemes figyelmet fordítani a szorongás oldására.

Több édesanyánál tapasztaltuk, hogy az autogén tréning gyakorlása megsegítette a foganást.”

Persze ez nem minden esetben elegendő. Vannak olyan esetek is, amikor mélyebb lelki okok húzódnak mögötte és rövidebb-hosszabb terápiás folyamatban fel lehet ezeket tárni. S vannak olyan helyzetek, amikor nem tudunk megoldást erre. Ekkor viszont nagyon fontos az, hogy ebben a végkifejletben hogyan van benne érzelmileg a család. Egy lombikprogramnál vagy inszeminációnal nagyfokú érzelmi megpróbáltatásnak van kitéve a pár, aminek a terhét nem muszáj egyedül cipelni.

-Keresnek fel egyáltalán benneteket látszólag más témával? Mondjuk pánikrohammal vagy krónikus arcüreggyulladással?

-Természetesen. A Perinatus Alapítványnál dolgozó szakemberek elsősorban segítők. Pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, perinatális szaktanácsadók, szülésznők, családkonzulensek. Abban más ez a csapat, hogy a születés témájával sokkal intenzívebben foglalkozunk. Rengeteg tapasztalásunk van a pre- és perinatális időszakkal, amelyből kifolyólag élesebb szemünk van erre a témára. Ha a folyamat úgy adódik – ami egyáltalán nem biztos! -, akkor tudnak a születés élményével, a kora életévek lenyomataival foglalkozni. Természetesen sokszor olyan esettel keresnek meg minket, ami egy általános segítői helyzet. Például, hogy nagyon erős szorongások kísérik a mindennapokat, pánikszerű tünetegyüttes jelenik meg. Fordulnak hozzánk visszatérő vagy krónikus betegséggel is, például ekcémával, autoimmun betegséggel, nőgyógyászati és hormonális problémákkal is. Természetesen ezek lelki hátterét vizsgáljuk és eszközöket keressünk a nehézségek oldásához, az esetleges fájdalom elviseléséhez.

-Ebben a 7 évben megerősödtetek. A Kheiron Központ szomszédságából távolabb költöztetek, az új hely a Barcsay utca a VII. kerületben. Merre vezet tovább az utatok?

-Az alapítvány egy olyan fejlődési szakaszban tart, ahol tudjuk, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Most lépünk ki a nagyvilágba, a hangsúly most a kapcsolatok építésén van. Olyan társakat és együttműködő szakembereket, csoportokat, szervezeteket keresünk, akikkel a misszióban megfogalmazott küldetésünket együttműködve meg tudjuk valósítani. Ezt a Perinatus egyedül nem tudja véghez vinni, ezt csak közösen lehet.

“Küldetésünk, hogy a társadalomban tudatosítsuk azt, hogy a fogantatásunktól számított első egy év kiemelten fontos időszak az életben.”

Keressük azokat a személyeket és csoportokat, akikkel hasonlóan – nem feltétlenül egyformán – gondolkodunk és együttműködve meg tudjuk valósítani ezt a nagyon fontos küldetést.

Hatvani Csilla

Csizek Zsuzsanna üzenete a szülőknek:

Minden várandósság egyedi. Nincs két egyforma történet. Mindenkit, aki családot tervez, gyermeket vállal arra biztatnék, hogy ennek az egyediségnek szenteljen figyelmet. Legyen annyira fontos magának, hogy elindul egy mélyebb belső úton, ami a megismerés által valódi és mély kapcsolódásokhoz és így egy teljesebb élethez vezet. Nagyon nehéz érzelmi helyzetekből csodálatos kibontakozások lehetnek, ha foglalkozunk vele.

Ez az interjú egy cikksorozat első része. A következő alkalommal Schwarcz Ágnes mentálhigiénés segítő szakember beszél a stresszkezelés fontosságáról.